Kárpátalja kincsei

Előszó

Amikor Kárpátalja kincseiről esik szó, nemcsak az ódon várak és várromok történelmet idéző hangulatára, nemcsak a középkori templomok hitet formáló világára, nemcsak a magasztos vagy éppen gyötrelmes eseményeknek emléket állító szobrokra, hanem a táj varázsára, az itt élő nép szellemiségére és élniakarására is gondoltunk.
Kárpátalja egy olyan közigazgatási egység, amelyet az első világháborút követő békekötéssel alakítottak ki Magyarország hat vármegyéjének (Ung, Bereg, Ugocsa, Máramaros, Szabolcs és Szatmár) részeiből. A trianoni békediktátum részeként remegős kezű dilettáns nagyhatalmak és a Kárpát-medencét mindenáron tönkretenni akaró sátáni ötletadók Magyarország szétverésének részeként önkényesen Csehszlovákiához csatolták. Az 1939 és 1944 közötti időszak felszabadulást hozott az ittenieknek, hiszen újra magyar fennhatóság alá került Kárpátalja, hogy aztán a röpke reménykeltő évek után minden addiginál sötétebb önkény, a sztálini kommunista imperializmus kebelezze be kárpát-medencei hídfőállássá degradálva. A Szovjetunió összeomlása és széthullása után Ukrajnához csatolták Kárpátalját, amelynek népe rendkívül súlyos gazdasági és társadalmi problémákkal kénytelen küzdeni. Igaz, legalább a sovinizmus és a magyargyűlölet nem olyan erős, mint más elcsatolt magyar területeken a Kárpát-medencében. A magyarlakta falvakban például még a magyar nemzeti zászló is kint lehet a községházán. Jelenleg... Vissza