Előszó
Károlyi Mihály összegyűjtött levelezésének immár harmadik kötetet adjuk az érdeklődő olvasó, kutató kezébe. 1978-ban jelent meg az első kötet - Litván György szerkesztésében -melyben az 1905 és 1920 között írt leveleket közöltük. Ezt 1990- ben követte az 1921 és 1925 tavasza között keletkezett leveleket tartalmazó második kötet, s már itt is van az egyidejűleg készült harmadik kötet. Ezzel Károlyi Mihály levelezésének 1930-ig terjedő, nagyobbik fele az olvasóközönség rendelkezésére áll. Az 1930-1945 éveket felölelő 4. kötet munkálatai már megindultak; az utolsó évek leveleinek összegyűjtésére szánt 5., záró köteté még nem.
Köszönet illeti az Akadémiai Kiadót, amely lehetőségeihez mérten valóban mindent megtett a 2. és 3. kötet 1987-ben egyszerre elkészült kéziratának a körülményekhez képest gyors megjelentetése érdekében. Az évtizedes késedelemért viszont elsősorban a kötetek szerkesztője viseli a felelősséget, bár abban, hogy néhány évre félretette a félig kész kéziratot, szerepet játszott a körülmények hatalma, amint erre a 2. kötet bevezetőjében már utaltunk.
A 70-es évek második felére és a 80-as évek nagyobb részére jellemző ideológiai megmerevedés, defenzív dogmatizmus már az első kötet sorsát megnehezítette; megjelenésének vámja néhány fontos Jászi- és Szende-levél kihagyása lett. Ezeket most, a 3. kötet függelékében közöljük. így talán nem ártott megvárnunk a tilalomfák ledőlését. A Károlyi-levelezés eredetileg mint az MSZMP Párttörténeti Intézetének és az MTA Történettudományi Intézetének közös vállalkozása indult, a Párttörténeti Intézet akkori igazgatósága azonban jónak látta 1975-bcn visszalépni, és meglehetősen körülményessé tenni a nagy részben ott őrzött levelezés másolását, összeolvasását stb. Bár a Párttörténeti Intézet munkatársaitól - lektoroktól, levéltárosoktól, gépíróktól - továbbra is megkaptuk a lehetséges segítséget, ez a Történettudományi Intézet mind szűkösebb anyagi helyzetében munkánkat lassúvá és körülményessé tette.
Könnyíthettünk volna anyagi és időbeli problémáinkon, ha engedünk az 1. kötetnél kialakított szigorúan tudományos szerkesztési elvekből. Elsősorban azzal, ha lemondunk az idegen nyelvű levelek kétnyelvű közléséről, feladva a sorozat jellegét. Ezzel a tudományos forrásközlés elfogadott szabályai ellen vétettünk volna, ha viszont a magyar fordítástól tekintünk el, magunk szűkítjük le a levelezés olvasóinak, felhasználóinak körét, A Károlyi házaspár idegen nyelvtudása már emigrációjuk kezdeten jó, ami a beszélt nyelveket illeti, de helyesírásuk, stílusuk még nem tökéletes. Károlyi Mihály türelmetlen levélíró volt, mondatai olykor befejezetlenek. Az ilyen pontatlan fogalmazási eredeti nyelven közölni egyszerű, lefordítani nem mindig, ezért meg kell adni a kutatónak az összehasonlítás lehetőséget, nem szólva a külföldi kutatóról, akit esetleg csak egyes angol, francia, mexikói személyiségek levelei érdekelnek.
Vissza