Hit, illúziók nélkül

Fülszöveg

Bertrand Russell 1956. február 26-án, röviddel a könyv megjelenése után a Sunday Times vezető helyén többek között a következőket írta róla: "A könyv utolsó, végtelenül szomorú fejezete ezt a címet viseli: A másodszor is megtört szív. De az emlékiratok mégsem ezzel a fejezettel végződnek, hanem azzal a néhány oldalas Hit, illúziók nélkül című végszóval, amelyben Károlyi megfogalmazta álláspontját és reményeit a világ jövő haladását illetően. Sokakkal ellentétben, akiket a konstruált perek kiábrándítottak az ügy igazába vetett hitből, Károlyi nem engedte meg magának, hogy reakcióssá váljék. Mindvégig meggyőződéses szocialista maradt. Bűnnek és ostobaságnak tekintette például a Nyugat ellenséges magatartását az ébredő Ázsia iránt.
A könyv kitűnően van megírva, és olyan kristálytiszta őszinteség árad belőle, ami közéleti emberekben bizony nagyon ritka... Az emlékirat lapjain, akárcsak az életben, tragédia és abszurd komikum egymás mellett, egymással keveredve jelenik meg.
Károlyit sok kudarc és tragédia érte életében, de egyetlen szavában sem érezhető semmiféle keserűség."
A. J. P. Taylor angol történész az angol kiadás előszavában így ír Károlyi Mihályról és emlékiratairól.
"Károlyi Mihály olyan magyar volt, aki talán mindenki másnál teljesebben egyesítette magában az európai történelem tapasztalatait. Emlékiratainak ez a kötete ritka emberi dokumentum, egy olyan nem mindennapi egyéniség élettörténete, akit a sors, bármily kíméletlen volt hozzá, sohasem tudott térdre kényszeríteni. Károlyiban az volt a rendkívüli, hogy sohasem veszítette el hitét. Kitartott mellette annak ellenére, hogy egyre súlyosabb csalódások és megpróbáltatások érték.
Az a Magyarország, amelyben Károlyi felnőtt, arisztokrata vezetés alatt állt, és makacsul nagyhatalomnak tekintette magát... Tisza és társai a Németországgal való szövetség révén akarták megőrizni ezt a nagyhatalmi státust. Károlyi, éppen ellenkezőleg, szakítani akart a német szövetséggel, és Kossuth egykori politikáját folytatva, az akkori nyugati demokráciákhoz akart közelíteni. Más magyarok is álmodoztak erről, de Károlyi volt az egyedüli, aki le tudta vonni ennek a politikának a logikus végkövetkeztetéseit. A nyugati demokráciákkal való szövetség megkövetelte, hogy Magyarország is demokratikus ország legyen. Károlyi az első világháború idején már az általános választójog, a nemzeti egyenjogúság és a földosztás híve volt. Le akarta rombolni a "történelmi" Magyarországot, de csak azért, hogy annak nagyságát új formában megmenthesse. Ha az első világháború előtt - vagy akár alatt - őt követik, Magyarország sorsa, ha sok szenvedés árán is, másként alakul.
1918-ban már késő volt...
1918 volt Károlyi történelmi pillanata. Kormányzásának öt hónapja helyet fog biztosítani számára minden történelemkönyvben. Sírba tette a Habsburg-monarchiát, első elnöke lett a független Magyarországnak, és megkísérelte Közép-Európának a wilsoni elvek alapján történő átalakítását." Vissza