Napszülöttek

Előszó

Részlet a könyvből:
"Természeti környezetünk évmilliós emlékei Szombathelyen és környékén
Hogyan hasznosítottuk a természet adományait emberi kultúránk elején?
Két külső világunk van. Az egyik, amely közvetlenül körülvesz, amelyben berendezkedtünk, hétköznapjainkat éljük, amelyben megszülettünk, élünk és meghalunk. Ez a világ még veszélyei ellenére is alapvetően barátságos, emberi léptékű, bejárható, felfedezhető és lakható. A másik világ, melyről emberré válásunk folyamatában szereztünk lassan tudomást, nyugtalanító, félelmetes, megmagyarázhatatlan és felfoghatatlan. Ez az egyáltalán nem emberre szabott végtelen tér és végtelen idő világa, melynek tudata különös módon gazdagította az emberi létet.
Tudjuk, hogy vagyunk. De azt is megtudtuk keserves ráadásként, hogy foglyok vagyunk, a nekünk jutott rövidke életidő foglyai. Gondolataink azonban szabadok, akadály nélkül utaztathatók előre és hátra a végtelen időben. Felemelő ez a képességünk, valóban, Madách vigasztaló szavaival élve "emel a végtelen érzete".
Kissé a föld fölé emelkedett gondolatainkkal járjunk hát egyet az időben, abban a szakaszban, melyet régen magunk mögött hagytunk, és amelyről sokszor hisszük azt, hogy nyomtalanul elmúlt. Ma már tudjuk, hogy a földdarab, amelyen élünk, színhely - akár egy színpad - időről időre változó díszletek és szereplők: szüntelenül átalakuló élettelen és élő természet alatt. A múltban elpusztult természeti környezeteink nem tűntek el nyomtalanul, régmúlt világainkat képletesen és valóságosan is elnyelte a föld." Vissza