Károlyi András

Előszó

Károlyi András a kiválasztottak közé tartozik. Önmaga számára mindenekelőtt festő: nála a hivatás teljesen egybeesik a festőmesterséggel. Ő a hivatás kiválasztottja, minden emberi, isteni, ördögi és démoni témát megfest; ezzel párosul mesterségbeli tudásának sokoldalúsága a festészet és rajz különböző technikáinak gazdag ismerete. Folyamatosan törekszik arra, hogy elsajátítsa és alkalmazza a kétdimenziós formákban való kifejezés valamennyi módját, ami csak felbukkan a láthatáron, de ezen túlmenően a térfestészet is „rabul ejti": mindenre lehet festeni, minden lehet hordozó, minden benépesíthető - mondja Károlyi András.
Ősi optimizmus hatja át műveit, szóljanak azok az emberi szenvedés akár legsötétebb korszakairól. A témák széles regisztere technikai bravúrral párosul: képeinek tárgyai - dolgok vagy emberek - a legváltozatosabb perspektívákból lépnek elő, hol rideg szenvtelenséggel megrajzolva, hol indulattól fűtötten vászonra vetve. Mihelyt valamelyik kompozíciójába belép egy emberi lény, az bábuvá változik: az arcok nem arcok, hanem álarcok. Ugyanebből fakad képeinek egy másik jellegzetessége: hogy nincs főszereplőjük. A főszereplő maga a kép: nemcsak a csodálatos koloritjára, valamint a formák pikáns bájára, a szemet gyönyörködtető míves részletekre gondolok, hanem arra is, ami képein és térfestményein túlnő mindenfajta képzőművészeten, és kozmikus titkokra, hátborzongató távlatokra mutat. Vissza