Köztes szerepben (aláírt példány)

Előszó

Tisztelt Olvasó!
Biz' Isten, nem tudom, hogy a magyar irodalom szlovákiai nagykövetéről vagy a szlovák irodalom magyarországi nagykövetéről írom, amit írni szeretnék. Mert Wlachovsky Károly egy személyben mind a kettő. Egy nagykövetnek - kivált két ország irodalma nagykövetének - nagyon sok mindent kell értenie. Mindenekelőtt a két ország lelkét, ennek a két léleknek a kapcsolódási pontjait és különbségeit. Múltját és jelenét. De nem elég tudnia és értenie, szeretnie is kell mind a kettőt, és ami a szeretet próbája: kritikus szemmel kell összemérnie - egymáshoz mérnie - megint csak mind a kettőt. A feladat tehát, amit a nagykövet vállal, kényes, és bátorságot igényel. A könyörtelen igazlátás képességét, amit talán csak nehezít, ami e kettőből egyidejűleg következik: az egyidejű igazmondás kötelezettségét is.
Azt hiszem, át tudom tekinteni Wlachovsky Károly irodalmi életművét. Azt hiszem, nyugodt lélekkel írhattam, amit az imént írtam, ennek az életműnek az ismeretében. Annál is inkább, mert ez a háromrészes kötet is egyértelműen bizonyítja, hogy az író-műfordító - két nyelv mestere - biztos érzékkel választotta meg azokat a magaslati pontokat, ahonnét rálátása van mindkét "birodalomra". Hiszen minden irodalom - "birodalom". Aminek határai vannak, határátkelőhelyei, sajátos érdekei, sajátos élményei. Történelme, amely soha nem független a szomszédaitól, hiszen a szomszédság: az együttélés formája évszázadok óta.
E kötet hatvan év élettapasztalataira támaszkodik. De minden időtartam viszonylagos. Hát még ha két ország, két egymáshoz nagyon közel álló társadalom adja a hátterét.
Mint Wlachovsky Károly életművét. Vissza

Fülszöveg

Hatvanéves a magyar irodalom és művelődés jeles külföldi barátja, irodalmunk egyik legjelentősebb szlovák fordítója, a szlovák-magyar irodalmi-kulturális kapcsolatok kiemelkedő személyisége, a két nép közti megbékélés elkötelezett híve: Karol Wlachovsky. Volt könyvesbolti eladó, folyóirat-szerkesztő, több beosztásban dolgozott az egyik legnagyobb szlovák könyvkiadóban, a Tatranban, melynek igazgatói székéből került 1990-ben a Cseh-Szlovák Kulturális és Tájékoztató Központ élére Budapestre, majd 1992 decemberétől, az ország kettéválásával párhuzamosan létrejött Szlovák Intézet igazgatója ugyanitt - egy 1996 és 1999 júniusa közötti (kényszer)-szünetet leszámítva: máig. Tanított Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Szláv Tanszékén, továbbá Szegeden és Békéscsabán, jelenleg - intézetigazgatói elfoglaltsága, diplomáciai feladatai mellett - a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kara Szlovák Tanszékének vendégtanára Piliscsabán. Közel félszáz könyvet - többek között Kosztolányi Dezső, Csáth Géza, Örkény István, Mándy Iván, Ottlik Géza, Mészöly Miklós, Kertész Ákos, Szilágyi István, Grendel Lajos műveit - fordította le anyanyelvére a 20. századi magyar irodalomból, munkásságát mind hazájában, mind Magyarországon számos magas kitüntetéssel, díjjal jutalmazták. Vissza