Káró király

Előszó

A morzekészülék kattogni kezdett.
Tikk . . . tikik-tiktakk . . . takk-tikik . ..
Grün őrmester felriadt merengéséből. Izmos felsőteste előrehajolt, szemei feszülten követték a keskeny papírcsíkot, amelyen pontok és vonások váltakoztak.
- 18. Rendőrőrszoba. Sürgős távirat. Rendőrfőnökségnek, Berlin . . . Grün balkezével papírlapot húzott maga elé, jobbjávai megragadta a ceruzát. A fehér papíroscsík tovább kúszott, mintha tekergő kígyó lett volna.
- A dalldorfi ideggyógyintézetből megszökött Zachariás, a többszörös rablógyilkos és gyújtogató. Intézeti ruhát hord. Letartóztatásnál elővigyázat. Életveszélyes.
Grün őrmester leakasztotta a telefonkagylót és összeköttette magát a központtal. Sietve továbbította a táviratot. Alig akasztotta vissza a hallgatót, a készülék már újra zakatolni kezdett. Tikk . . . tikk-takk . . . tikk...
- 7. Rendőrőrszoba a Rendőrfőnökségnek, Berlin. A Dalldorfból megszökött Zachariast itt látták. Üldözőbe vettük.
Most nem volt ideje Grünnek a távirat továbbitására, (mert nyomban megszólalt a telefon csengője.
- Itt Anders őrmester! - jelentkezett egy férfihang. - Azonnal riadót! Egy őrültet üldözünk és amikor minden útját elvágtuk, a rendőrfőnökség udvarába menekült. A kijáratot megszállva tartjuk.
Grün a fejét csóválta. Mialatt a táviratot és a feljegyzett üzenetet továbbította, szelíd mosoly játszott a szája körül.
- Ez a fickó igazán a legjobbkor jön, - hallotta a kagylóban a szolgálattevő rendőrbiztos hangját. Vissza