Előszó
Tíz esztendeje annak, hogy a bíboros Főpásztor útjára bocsátotta a szervezett karitászt. Tíz év magában véve nem nagy idő. Ahhoz azonban elégséges volt, hogy a társadalmat megtanítsa Szent Erzsébet irgalmas szemeivel nézni az elesett embert és hogy Szent Vince nyomán széles és komoly családgondozást indítson el.
Nem dicsekszünk, érdemeket sem keresünk, amikor hálás szívvel azt állítjuk, hogy jó munkát végeztünk.
Mit végeztünk? Azt-e, hogy bátran feltártuk, sőt térképre vettük a főváros nyomortelepeit, az ínség félelmetes gyűrűjét, honnét csupa fenyegetés látszik Isten és a társadalmi rend ellen? Vagy azt-e, hogy megszerveztük a rendszeres adakozást? Vagy azt-e, hogy munkatársaink személyes áldozataival megvalósítottuk a családok gondozását?
Mindezt tettük, de még többet is.
Hirdettük s a propaganda eszközeivel terjesztettük, hogy az elesett felebarátban magát a szenvedő Krisztust kell meglátnunk. Hogy a felebarát szolgálata Isten igazi tisztelete. Hogy üdvösségünk kulcsa az irgalmasság cselekedete. Az ítélet pillanatában sorsunkat az dönti el, hogy tápláltuk-e, ruháztuk-e Krisztust, az ínséges embertársban.
E legnagyobbat műveltük tehát, mert a szeretetet ültettük és keltegettük a lelkekben. Krisztus Urunk meghagyása szerint.
Korunk hangosan kérkedik szociálpolitikájával. Megelőzni akarja a bajt, az ínségest már nem segélyezi, hanem talpraállítja. Szinte résnélküli gyermek-, család- és embervédelmet épít ki. Már-már úgy látszik, hogy ebben az új szociálpolitikában a karitásznak nincs is helye. Mit is akar a karitász, amikor népjóléti hivatalok, intézmények létesültek s; jól kiképzett (és jól fizetett) erők végzik a munkát. Egyensúlyba került az elesettek joga s a tehetősek kötelessége. Mindjobban érvényesül a szociális igazságosság.
Mi örülünk a legjobban e haladásnak. Ne feledjük azonban, hogy ezt a nagy fejlődést a társadalom irgalmas hevülete indította el! A társadalom emberszeretete termékenyítette és hozta virágzásba a szociális reformokat.
A karitászra ezután is szükség lesz. Mert a társadalmi reform még nem oly tökéletes, a szociálpolitika még nem oly teljes, hogy a krisztusi szeretet-parancs megvalósulását jelentené.
Addig tehát, míg a szeretet lesz a szociális reformok forrása és fundamentuma, addig még sokat kell dolgoznia, fáradnia a karitásznak.
Vissza