Karikatúrák 5.

Előszó

Részlet a könyvből:

"Kaptam a legutóbbi születésnapomra a barátaimtól egy hatalmas, piros felhúzható műfogsort (felette rögtön két tágra nyílt szem mered). Ha unatkozom, beüzemelem, forog körbe az asztalon, és csattog kitartóan, szinte hallom, ahogy röhögi: hahaha! Értettem egyből a célzást, tudom, hogy olykor olyan vagyok, mint akit felhúztak. Hevesen reagálok a szerintem vicces dolgokra, de ezzel nincs baj, amíg a másik oldalról azt kapom például, hogy „gyógyító a nevetésed" vagy hogy „veled annyit kacagok mindig, hogy megfájdul a hasam". Épp ezek miatt elterjedt rólam, hogy nagyon vicces lány vagyok, ami veszélyes dolog, mert egyrészt még az úgynevezett nagyon vicces lányok se mindig vannak formában, másrészt az minden jókedvet megcsappant, ha mindezt elvárják (kötelezően szórakoztatni kevesen tudnak, ők is általában csak a színpadon), harmadrészt - és ez a legfontosabb - nagyon nem mindegy, ki mit tart mulatságosnak. Soha nem felejtem el a ballagásomat. Eljött az egész család, körbeültük az ünnepi asztalt. A nagybátyám egyszer csak félrehívott, igen titokzatos arccal. „Most, hogy igazán nagylány lettél, eljött az idő, hogy felvilágosítsalak - kezdett bele, és mit mondjak, itt azért már mosolyogtam belül, de ő kíméletlenül taglalta a részleteket. Majd mikor átestünk a kötelező szexuális szemnyitogatáson, meg tudta fejelni a dolgot - tudod, a párválasztás komoly dolog, nem mindegy, hogy milyen fiatalembert találsz magad mellé." Vissza