Karének

Előszó

Az I. Ifjúsági Zenei Napok vitája alkalmával Szabó Ferenc Kossuth-díjas zeneszerző — a zenei közvéleményt kifejezve — rámutatott arra, hogy az ifjúsági énekkarok továbbfejlesztésére a jövőben nagyobb gondot kell fordítanunk, azok fejlődését anyagi és művészi vonalon elő kell segítenünk.
Azóta az általános gimnáziumokban, középiskolákban szakképzett nevelők és a legtehetségesebb DISZ-fiatalok szerveznek művészeti együtteseket. Az iskolákban eddig önként vállalkozó, többnyire alkalmanként felkészülő énekkari csoportok helyébe rendszeres, szervezett karénekoktatásban részesülő együttesek léptek. Feladatunka tanulok érdeklődési körének, érzelmi világának és műveltségi fokának megfelelően helyesen választott karének-tanítási anyagot adni, és a tanítás helyes módszereit kialakítani.
A karénekoktatás fontos célja: az ének-zene felhasználása a szocialista világnézetű, sokoldalúan művelt ember kialakításában.
Az énekkari foglalkozásokon a tanulók általános műveltsége, gazdagodik a múlt és a jelen haladó szellemű zenei alkotásainak megismerésével, elemzésével és tolmácsolásával. v
Fokozatosan nehezebbé váló énekkari anyagon keresztül elmélyülnek és kiegészülnek azok a vokális és kórustechnikai készségek, zenei alapismeretek, amelyeket az általános iskolából a tanulók magukkal hoznak.
Az énekkari munka nem csupán egy- és többszólamú hangszerkíséretes vagy a capella kórusművek megtanulásából, hű-tolmácsolásából áll! Eredményes csak lehet, ha a zenei ismereteket, a zenei képességeket — hallást, ritmus -érzéket, énekhangot — tervszerűen fejlesztjük, a helyes szövegkiejtést gyakoroljuk, a zenei törvényszerűségeket, a zene társadalomtörténeti és stílusbeli sajátosságait módszeresen vizsgáljuk.
A középiskolában az általános iskola tananyagából kell kiindulni, tehát igényesebb egyszólamú népdaléneklést, könnyű klasszikus és népdalkánonokat, ismétléseket kell munkatervbe venni.
Az általános iskolában a gyermekek elsősorban népdalokkal foglalkoznak, továbbá olyan tömeg- és műdalokkal, amelyek" formájukat és zenei nyelvüket tekintve a népdal nehézségi fokát'kevéssel haladják meg. Többszólamúságban elsősorban könnyű két-, majd háromszólamú kánonok és dalok hibátlan éneklése a főkövetelmény.
Következő lépésként alkalmasak a könnyű «biciniumok» és népdalfeldolgozások. (Az általános iskolák tankönyveiben és szakköri füzeteiben bőségesen találhatunk ilyeneket.)
Pentaton és modális hangsorok, jellegzetes dallamfordulatok szolmizációs gyakorlásával, olvasógyakorlatokban való jártassággal kell Kodály Riciniurnaival és Bárdos könnyű két-, háromszólamú műveivel foglalkozni. Ezen a fokon a madrigál komponisták könnyebb műveit is sorra vehetjük. Vissza