Előszó
Örömmel teszek eleget a felkérésnek, hogy ez évben én írjak pár gondolatot az antológia soron következő kötetébe.
Nemrégen az interneten találtam egy idézetet, amely megragadott: „Az élet értelmét...
Tovább
Előszó
Örömmel teszek eleget a felkérésnek, hogy ez évben én írjak pár gondolatot az antológia soron következő kötetébe.
Nemrégen az interneten találtam egy idézetet, amely megragadott: „Az élet értelmét nem keresni kell, hanem nekünk kell értelmet adni az életnek" (Palotai Boris). A pályázati kiírásra beküldött vers- és prózaművek írói már bizonyítottan megtalálták ezt: idősebb korukban sok más mellett az alkotás örömét, ami tartalmat, értelmet ad életüknek. Csodálattal adózhatunk nekik, hiszen nyugdíjasként is aktívak tudtak maradni. Papírra vetették legmagasztosabb érzelmeiket, örömüket, bánatukat, a jelent, a múltat. Emléket állítottak szülőknek, házastársnak, gyermekeik ifjúkorának, saját megélt tapasztalásaiknak. Hiszem, hogy a régi szokások, hagyományok részletes leírása a ma és a jövő nemzedékében egyszer olyan gondolatot ébreszt, hogy de jó lenne feleleveníteni, hisz ezek kultúránk kitörölhetetlen részei voltak.
Fellapozva a korábbi évek kiadványait, a 2010-ben írt előszó egy fejezetét szeretném kiemelni: "A kezdetektől sok kellemes, kedves pályázóval ismerkedtem meg és fájó szívvel veszem tudomásul közös találkozásaink alkalmából, hogy egy-egy kedves ismerős már nincs közöttünk". Ebben az évben férjem írta az előszót, nem gondolva, hogy erős szervezetét képes lesz legyőzni a halálos betegség és 2012 után már nem lesz találkozás az ünnepségeken, amelyet úgy szeretett. Szívügyének tartotta, hogy a díjkiosztó ünnepséghez az önkormányzat támogatást nyújtson. Az antológiákat gyakran forgatta, voltak visszatérő, kedvenc alkotói. Szeretett elbeszélgetni a hivatalos ünnepség után, hisz sokukat a több mint két évtized alatt személyesen megismerte.
Végül egy személyes élményemet osztom meg az olvasókkal: még a kilencvenes években az egyik díjkiosztó ünnepségen váratlanul egy számomra kedves házaspár nevét hallottam a díjazottak között: Surinya Tóni bácsi egykori magyar tanár bácsim és Marika néni, ének tanár nénim nevét.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal