Az emberiség műhelyei

Fülszöveg

Az "emberiség műhelye" lehete egy város, egy épület, akár maga a táj, egy irodalmi iskola, teremtő gondolat, de egy mindennapi emberi tett is - vallja Kardos Tibor. A humanizmus egész története az emberiség minden összeütközése a maradisággal.
Ez a gondolat, az európai humanista kultúra kontinuitásának gondolata fűzi össze a kötet tanulmányait, eszzéit, publicisztikus tárcáit. A legmodernebb orvostudomány etikája ősi, hippokratészi hagyományokra épül, a Dunántúl mai szerelmeseinek lokálpatriotizmusa ötszáz év előtti olasz és magyar humanisták tájélményére rímel, Dózsa katonáit az igaz szegénység uralmának egész Európa végighullámzó reménysége fordítja az urak ellen, Petőfi életének példája olasz forradalmárokat lelkesít. Akár Dante, Petrarca, Machiavelli életművének eleven példázatáról ír, akár egy itáliai reneszánsz üzletember, egy magyar reneszánsz főúr arcképét rajzolja meg, akár az egyetemi oktatás aktuális kérdéseiben foglal állás, Kardos Tibor mindig azt kutatja, hogyan formálódik, hogyan formálódott az emberség műhelyeiben az autonóm ember, hogyan nyer minden történelmi szituációban új értelmet az, ami a humanizmusnak - a görögségtől a marxi antropológiáig - változatlanul a lényege: az ember önmegvalósításának, az emberi képességek sok irányú kibontakoztatásának a gondolata.
Izgalmasan időszerű tudományos és elméleti érdekessége azonban csak egyik értéke Kardos Tibor könyvének. Nem kevésbé vonzó írásainak szubjektivitása, lírája: cikkeit együttesen ihleti az élmény és a gondolati felismerés. Könyvét akár útikönyvnek is olvashatjuk: térbeli és időbeli utazások könyvének, amelynek fejezeteit Itália tájairól és az évszázadok tájairól, a kultúra országok és korok feletti birodalmának vidékeiről szólnak. Vissza