Múltunk 2010/1.

Fülszöveg

„Miután 1932 októberében Gömbös Gyula lett a kormányfő, valami változni látszott az érdekképviseleti reform ügyével kapcsolatban. A miniszterelnök hamar széles körben ismertté vált 95 pontja között több is volt, amely e kérdéssel összefüggő ügyekben ígért lépéseket [...] a következő, Szociálpolitikai címmel megfogalmazott passzus [...] kimondta: a kormány az érdek-képviseleti rendszer kiépítésével párhuzamosan, azzal összefüggően meg kívánja oldani dolgozó társadalom erkölcsi s anyagi érdekeinek megvédelmezésére és gondozására hivatott szociálpolitika összes időszerű feladatait." A dokumentum a munkaközvetítés, a munkajogi bíráskodás, valamint a betegség, rokkantság, öregség és munkanélküliség elleni biztosítás ügyét is az érdek-képviseleti rendszer keretein belül kívánta intézményesen megoldani. Más kérdés volt, hogy ezeket a sokat sejtető, egyszerre igen ambiciózus és homályosan megfogalmazott terveket sikerül-e, és ha igen, hogyan, illetve milyen formában végrehajtani. Gömbös mindenesetre n agy lendülettel látott hozzá elképzeléseinek megvalósításához: 1933. februárjában javaslatot készített az országgyűlés korporatív jellegű átszervezésére: eszerint az érdekképviseletek (kamarák) is helyet kapnának az új, egykamarás törvényhozásban, amelyben a választott képviselők együtt üléseznek a különböző testületek delegáltjaival. Mivel ezt a tervezetet kormányában többen nem támogatták, a legkevésbé Lázár Andor igazságügy-miniszter, igen hamar lekerült a napirendről." Vissza