Kardos Albert

Előszó

Részlet:
Kardos Albert
(1861. dec. 26-1945. jan 9.)
Nem múlhat el ez a jubileumi esztendő anélkül, hogy föl ne sorakoznánk tisztelségre a harcos emléke előtt, születése századik fordulóján. Kardos Albertet haláláig úgy tartották számon, hogy tollat ragad, mihelyt érdemetlen vád éri városunkat, vagy fölbukkan valami tisztázni való probléma, helyre illesztendő érték. Évtizedeken át egyk legavatottabb irányítója Debrecen irodalmi életének. Ág egyáltalán nem volt ő "helyi nagyság", országos nyilvánosság előtt hadakozott nyelvünk tisztaságáért, iskolaügyünk fejlesztéséért, irodalmunk jobb megbecsüléséért - az emberhez méltóbb jövőért.
Velünk tartott 1927 őszén is, amikor csaknem szertartásszerűen átvonultunk az "Angol Királynő"-nek fiatal újságíró korában. Aznap délelőtt mutatkoztunk be egy Darabos utcai emléktábla-avatással mint Ady Társaság. Három költő-vendégünk is volt: Juhász Gyula, Babits Mihály és Szabó Lőrincz. A házigazda szerepében Ady Lajos tankerületi "királyfi" főigazgató ült az asztalnál, a költő öccse. Hozzá fordult oda Babits fiatal felesége: ugyan mutasson már neki egy bennszülöttet azok közül a híres civisek közül. Hiszen akadt volna is ott nem egy gyökeres debreceni, de haj, akkora még Ecsedi István múzeumigazgató is leborotváltatta a bajuszát. Jár tétován Ady Lajos szeme alaktól alakig, ám egyszer csak fölvillan, s rámutat a derűs piros orcájú ősz bajuszú Kardos Albertre: "Civist akar látni?" itt van. Vissza