Előszó
Könyvünk a kardról, erről az emberiség történetében oly nagy szerepet játszó, olyannyiszor jelképpé, szimbólummá lényegülő tárgyról szól. Azt a célt tűztük magunk elé, hogy bemutassuk: a kard fegyver, méltóságjelvény, ugyanakkor mestermű és ötvösművészeti remek is lehet. Kardok százait sorakoztatjuk fel, így igyekszünk a kutató szakembereknek, gyűjtőknek és fegyverbarátoknak segítséget nyújtani egy-egy műtárgy pontosabb meghatározásához. De az is gazdagon meríthet a válogatott anyagból, aki a történelem évszázadaira kíváncsi, vagy egyszerűen csak a szépet keresi. Munkánk ezer évet ölel fel Közép-Európa, valamint a Kárpát-medence népeinek hagyatékából; császárok, királyok, erdélyi fejedelmek, hadvezérek, gazdag főurak, országgyűlési követek kardjait mutatjuk be, éreztetve azt a történelmi légkört, amelyben ezek az alkotások születtek.
A kard az elmúlt évezredekben nemcsak fegyver volt, hanem a mítoszok különleges tárgyaként, szimbólumaként is szerepelt, s elvezet bennünket a mondák és a mesék világába. Sok csodálatos kardot ismerünk. Az istenek által kovácsolt kardot az ezüstlábú Thétisz, az örökké hullámzó tenger szimbóluma viszi Achillesnek. Jól ismert a Héphaisztosz kovácsolta harpe, a sarló alakú kard, Perszeusz fegyvere, amellyel a hős kiszabadította Andromédát a tengeri szörny fogságából. Héraklész ugyancsak ilyen harpéval pusztította el a lernai hidrát. És ki nem hallott Priscus rétor pásztoráról, aki sebesült üszőjének véres lábnyomát követve jutott el a földből kiálló, különös fényben tündöklő kardpengéhez, amelyet Attila, a nagy hun hadvezér aztán egyenesen Mars küldeményének tekintett, s igazolni látta általa, hogy ő a kiválasztott, aki e karddal meghódítja a világot.
A kard az indiai mondákban, mesékben is nagy szerepet tölt be, Siva isten kardot ad hívének, Japánban pedig a mikádó sárkány farkából származtatott kard a császári méltóság három közjogi szimbólumának egyike. Mohamednek kilenc kardja volt: Dzulfikar, az átmetsző, AlAdhab, a csúcsos, Al-Ballar, az éles élű, Al-Medham, a válaszélű, AlKadhib, a kecsesen vágó, Al-Kola, a kólái, Al-Halif, a nagy, Al-Rozub, a mélyen behatoló és Mahur, a mandulacsúcsú. Leghíresebbé a Dzulfikar, a kissé nyitott ollóra emlékeztető, kettős pengéjű kard vált, amelyet Mohamed veje, Ali örökölt. Két vitatkozó fél között oly módon tettek igazságot, hogy mindkét félnek fejét vették a kettős pengéjű fegyverrel. A handzsárok gyakori felirata: „Ja burhan", vagyis meggyőző bizonyíték.
Vissza