Kard és ecset (dedikált példány)

Fülszöveg

Magyarországon a XIX. század közepén bontakozott ki a történeti festészet. Festőink közül néhányan Bécsben, illetve Párizsban, mások a müncheni Akadémián képezték magukat. A kiemelkedőbb tehetségek nem követték mereven az akadémiák előírásait, az ott megszokott színpadias jelenetek helyett a nemzeti felemelkedés reményét, majd az elbukás tragédiáját kifejező romantikus hevületű történeti allegóriákat festettek. A magyar történeti festészet fénykorában, az 1850-70-es években készült alkotások fontos szerepet játszottak a magyar művészet fejlődésében, és egyes kompozíciók - mint például a párizsi Salon aranyéremével kitüntetett Madarász-kép, a Hunyadi László siratása - a hazai nagy népszerűség mellett külföldön is ismertté tették őket. Lotz, Than, Madarász, Székely és mások műveinek témavilága a nemzeti múlt eseményeihez kapcsolódott, az 1870-es évek végén a történeti festészet új irányzatának alkotói ezzel szemben elképzelt vagy szájhagyomány útján elterjedt életképszerű, illetve reprezentatív jeleneteket örökítettek meg vásznaikon.
Bodnár Éva e könyvében a magyar történeti festészet fejlődését elemzi részletesen bemutatva a reformkortól a századfordulóig, a műfaj vezető mestereinek - Madarász Viktor, Than Mór, Székely Bertalan, Benczúr Gyula - munkásságát.
A kötet 36 színes reprodukciója a Magyar nemzeti Galériában őrzött és túlnyomórészt kiállított történeti képekből nyújt szemléletes válogatást. Vissza