Fülszöveg
Karátson Endre 1933-ban, Budapesten született. Az országot 1956-ban hagyta el, s azóta Franciaországban, Párizsban él. Felsőfokú tanulmányait itthon az Idegennyelvek Főiskoláján, odakint az École Normálé Supérieure irodalomszakán végezte. Korábban a Clermont-Ferrand-i, jelenleg a Lille-i egyetemen az összehasonlító irodalomtudomány tanára. Ez idáig két novelláskötete jelent meg: Lelkigyakorlat (1967) és Színhelyek (1980), s közülük az elsőt fiktív, maga teremtette szerzőtársával, Székely Boldizsárral közösen jegyezte. E két kötet teljes anyagát és újabb keletű elbeszéléseit közli a mostani összeállítás.
A biztos kézzel megformált, igényes alkotásokban meglepően kevés a magyar vonatkozású emlék- vagy élményanyag. A koraiak közül mindössze négyben érinti őket a szerző, s a többiben már csak ritkán, alkalomszerűen utal vissza egy-egy itthoni benyomására. Ezekben a közvetlen önéletrajzi elemek fokozatosan elhalványulnak, a realista ábrázolásmód háttérbe szorul, s egyre inkább az...
Tovább
Fülszöveg
Karátson Endre 1933-ban, Budapesten született. Az országot 1956-ban hagyta el, s azóta Franciaországban, Párizsban él. Felsőfokú tanulmányait itthon az Idegennyelvek Főiskoláján, odakint az École Normálé Supérieure irodalomszakán végezte. Korábban a Clermont-Ferrand-i, jelenleg a Lille-i egyetemen az összehasonlító irodalomtudomány tanára. Ez idáig két novelláskötete jelent meg: Lelkigyakorlat (1967) és Színhelyek (1980), s közülük az elsőt fiktív, maga teremtette szerzőtársával, Székely Boldizsárral közösen jegyezte. E két kötet teljes anyagát és újabb keletű elbeszéléseit közli a mostani összeállítás.
A biztos kézzel megformált, igényes alkotásokban meglepően kevés a magyar vonatkozású emlék- vagy élményanyag. A koraiak közül mindössze négyben érinti őket a szerző, s a többiben már csak ritkán, alkalomszerűen utal vissza egy-egy itthoni benyomására. Ezekben a közvetlen önéletrajzi elemek fokozatosan elhalványulnak, a realista ábrázolásmód háttérbe szorul, s egyre inkább az ismeretelméleti kételyek, a gyökértelenség problematikája és a kultúrélményekben rejlő, általános és alapvető emberi tartalmak foglalkoztatják Karátson Endrét. Például vissza-visszatérően az emberi kettősség, a skizofrén tudathasadás, a legkülönfélébb személyekkel, lényekkel való azonosulás, személyiség-átalakulás többnyire nyomasztó kérdés-, illetve élményköre, valamint az alkotói létforma milyensége, az alkotás mibenlétének és értelmének nemegyszer ironikus boncolgatása. Konkrétabban és világosabban nehéz novelláiról beszélni. A cselekmény vázlatos ismertetése, a gyakran szinte főszerepet játszó helyszín és a hozzá kötődő kultúrtörténeti emlék sem visz közelebb lényegükhöz. Játszódhat a történet a spanyol tengerparton, Madridban, az Alpokban, a görög szigeteken, Isztriában vagy éppen Stockholmban, szólhat egy portugál monostor meglátogatásáról, egy volt katonatárs meggyilkolásáról, turistaútról vagy képzeletbeli homéroszi utazásról, középkori vándorénekes misztikus kalandjáról, csak felszínes, félrevezető következtetésekre juthatunk, ha rájuk hagyatkozva próbáljuk az írások üzenetét megfejteni.
Vissza