Karácsonyi újrakezdés

Előszó

Részlet a könyvből:

1. jelenet
"(A helyszín egy hittanterem, amelyben fiatalok nevetgélnek. Középen egy magas fiú rockyzik egy lánnyal, a többiek körülöttük tapsolnak.)
Zsolt: - Hajrá, Jani!
Rita: - Na, még egy kicsit pörgesd meg!
Csibe: - Szuper! A következő hölgyválasz lesz! (zene leáll)
Jani (abbahagyja a táncot): - Húú, de elfáradtam. Hiába, rozoga vagyok én már az ilyen fiatalos testedzéshez! (nevetnek)
Zsolt: - Bizony, már a huszonkettőt is betöltötted!
Jani: - Még nem, de hamarosan. Igaz, Katám? (fél karjával magához húzza a lányt, akivel táncolt.)
Kata: - Úgy kifáradtam, leülhetnénk egy kicsit beszélgetni, nem?
Rita: - Ki akar itt beszélgetni? Kapcsoljátok vissza a zenét! Gyere, Gábor, ropjunk egyet! (táncolni kezdenek)
Csibe: - Hölgyválasz! Felkérhetlek, Jani?
Jani: - Veled még félholtan is táncolnék, Csibém!
Attila: - Janival? Mióta is jártok együtt?
Kata: - Hát nem is tudom, hogy lehet-e ezt együtt járásnak nevezni. Igaz, mindenüvé elkísér, meg sokat beszélgetünk... de azért nem vagyok biztos benne...
Attila: - Nem szokás az ilyesmit tisztázni? Az én időmben még, ha tetszett valaki, megmondtuk neki egyenesen. Fülig pirulva, meg egyik lábról a másikra állva... Kata: - Most egy kicsit másképpen van. Nézze meg az atya Ritát meg Gabit! Úgy ölelgetik egymást, mintha ki tudja mióta együtt járnának, pedig tudom, hogy Ritának igazából Zsolti tetszik. De itt köztünk szokás az ilyen ölelgetősdi. Jani is, tessék, ölbe kapja Csibét. Most mit gondoljak ilyenkor?
Attila: - Hát nehéz kérdés. Te mit érzel ilyenkor?
Kata: - Hát bőghetnékem van, de remélem, nem látszik.
Attila: - Nem, de miért fontos, hogy ne látszódjon?
Kata: - Mindenki rajtam röhögne, és Janit is zavarná, tudom.
Attila: - Nem kellene ezt megbeszélnetek?
Kata: - Félek erről beszélni vele. Olyan sok mindenben hasonlítunk, és nagyon jókat tudunk dumálni, de azt hiszem, ez neki kevés... Vissza