Karácsonyfa és esküvő/Szegény emberek

Előszó

Részlet a könyvből - Karácsonyfa és esküvő:

"A napokban egy esküvőt láttam... de nem! inkább a karácsonyfáról fogok beszélni. Az esküvő nagyon szép volt; nagyon tetszett nekem, de a másik eset szebb volt. Nem tudom miért, de amikor az esküvőt néztem, eszembe jutott a karácsonyfa.
Igy történt.
Éppen öt évvel ezelőtt Szilveszter-estéjén meghívtak egy gyermek-bálra. A meghívó egy ismert üzletember volt. Jó összeköttetésekkel, nagy ismeretséggel és intrikákkal gazdagon ellátva s így azt gondolhatta az ember, hogy ez a gyermekbál inkább a szülők számára volt alkalom, hogy egybegyülekezzenek és más érdekes tárgyakról az ártatlan véletlen látszatával beszélgethessenek. Én egészen mellékes személy voltam; nekem nem volt semmi anyagom és ezért elég függetlenül töltöttem el estémet. Volt még ott egy másik úr is, akinek úgy látszik nem volt senkije, semmije, aki azonban ugyanúgy, mint én is, belepottyant ebben a családi boldogságba... Legelőször ez az úr ötlött szemembe. Magas, sovány, nagyon komoly, nagyon választékosan öltözött férfiu volt. De látszott rajta, hogy egyáltalán nem érdeklik az itteni örömök és a családi boldogság; ha félrement valahova a sarokba, tüstént abbahagyta a mosolygást és sűrű fekete szemöldökét összehúzta. A házigazdán kívül az egész bálon nem volt egyetlenegy ismerőse sem. Látszott rajta, hogy kegyetlenül unatkozik, de vitézül végigjátssza a teljesen elbájolt és boldog ember szerepét. Később tudtam meg, hogy egy vidéki úr, akinek valami döntő, nagyon fogas ügye volt a fővárosban, ajánlólevelet hozott magával a házigazdához, akit a házigazdánk egyáltalán nem con amore kezelt és akit csak pusztán udvariasságból hítt meg a gyermekbálra. Nem kártyáztak vele, nem kinálgatták szivarral, senkise diskurált vele, talán mert messziről megismerték a madarat tolláról és ezért ez az úr, csak hogy valamit csináljon, a kezével kénytelen volt egész este a pofaszakállát simogatni. A pofaszakálla valóban nagyon szép volt. De oly dühösen simogatta, hogy ránézve határozottan azt gondolta volna az ember, hogy először a pofaszakállát teremtette meg az Isten és csak azután teremtette hozzá ezt az urat, hogy legyen, aki simogassa." Vissza