Személyneveink 1500-tól 1800-ig

Előszó

Dolgozatom a XVI-XVIII. századra vonatkozó névadástörténeti vizsgálataimat tartalmazza. Az idők során felhalmozódott adatok tekintélyes száma mindenképpen lehetővé teszi az egymást váltó századik névadási szokásainak egybevetését. Gyűjtésem 77210 (68893 férfi és 8317 nő) személy adatait tartalmazza. Ilyen nagyarányú anyaggyűjtés késztetett arra, hogy dolgozatomat két, egymástól némileg elkülönülő, de szervesen összekapcsolódó részre tagoljam. Az első egységben közreadom gyűjtésem tekintélyes hányadát, köztük a három században felgyűjtött kicsinyítő képzős alakváltozatok teljes egészét. Anyagomat az egy-egy századra vonatkozó teljes gyűjtésemből olyképpen válogattam ki, hogy szerepeljenek benne teljes névalakok, becéző rövidülések, továbbképzett alakok. Gondot fordítottam arra is, hogy az anyag időben és földrajzilag egyaránt arányos legyen. Ezért forrásaimból viszonylag egyenletesen válogattam. Különös gondot fordítottam a XVIII. századi kiadatlan levéltári adatok arányos közzétételére. Adataimat szótári rendben, a szócikkeken belül időrendben - a társadalmi hovatartozás feltüntetésével - közlöm. Végül bemutatom az egyes nevekre vonatkozó névmegoszlási, illetőleg névhasználati statisztikát. Dolgozatom másik részében adattáramat, illetőleg teljes gyűjtésemet szem előtt tartva közrebocsátom személynévgyűjtésem feldolgozását. Korszakonként felmértem a használt névanyagot, vizsgáltam az egyes nevek elterjedtségét, kiterjedt figyelmem a társadalmi, a családi névadás törvényszerűségeire, és - amennyiben lehetséges volt - gyűjtésemben és az anyag feldolgozásában a lehetőségig érvényesítettem a földrajzi szempontot. Dolgozatom a személynevekkel kapcsolatos kérdéseket tárgyalja; ez azonban nem zárja ki néhány határterület érintését, különösen a társadalmi névadást illetően. XVIII. századi névanyagom tekintélyes része kiadatlan anyag, és a megvizsgált anyakönyvek a névtípusoknak (egynevűség, két- és háromelemű nevek, ragadványnevek) oly érdekfeszítő változatosságát nyújtották, hogy ezeket a társadalmi névadás hitelt érdemlő megvilágítása érdekében lehetetlennek tartottam mellőzni.
Forrásaim nagyrészt kiadott oklevelek, családi levelezések, irodalmi művek. A XVIII. századra vonatkozólag főleg levéltári anyag: református gyülekezeti anyakönyvek, jegyzőkönyvek és Kolozsvár 1750-i adóösszeírása. Ezek összeállításában a földrajzi és társadalmi arányosságot figyelembe vettem. Nem csekély nehézséget okozott a személyek társadalmi hovatartozásának megállapítása, mert bár kiadott forrásaink jórészt tájékoztattak ez irányban, mégis szinte lehetetlen volt a XVIII. századi anyakönyvekben és az adólajstromban szereplőkre vonatkozólag az ilyen szempontú minősítést végrehajtanom. Nehézségeim megvilágítására példaként idézem Herpay Gábor Nemes családok Debreczenben (a továbbiakban: NemCsalDeb.) című kiadványából a következőket: "És ha találunk is, mert találhatunk, elég sok nemes családot, melyeknek egyes Debrecenbe szakadt tagjai voltak legtöbb esetben a városnak vezető, irányító főtisztviselői: ezek elsősorban csak mint cívisek, csak mint polgárok és sohasem, mint nemesek szerepelnek ilyen minőségükben úgy annyira, hogy ha viszont valamelyik nem nemesi származású kiválóbb férfiút a város főemberei közül, érdemeinek elismeréséül nemes rangra emelt a királyi, vagy fejedelmi kegy, az s annak leszármazói továbbra is megmaradtak egyszerű cíviseknek, polgároknak, s betették ármálisukat a város, vagy a kollégium levéltárába s ma élő leszármazóiknak még tudomásuk sincs családjuk régi magyar nemességéről" (NemCsalDeb. 3-4). Mindezek következtében XVIII. századi névanyagom társadalmi szempontú rendezésében a következő elveket érvényesítettem. Az uralkodó réteghez csatoltam és "dominus" jelzéssel jelöltem mindazokat, akiknek nemesi rangja kétségtelen volt. A bizonyíthatólag szolgákat "servus" megkülönböztetéssel láttam el; a kétségtelenül polgárokat "cívis"-ekként osztályoztam. A fennmaradó adatok esetében a bizonytalan jelölés használata XVIII. századi statisztikám pontosságát veszélyeztette volna, ezért összefoglaló kategóriaként bevezettem az "ignobilis" jelzetet. Ez a megjelölés minden nem nemes, alacsony sorban levő egyént jelöl, akinek közelebbi társadalmi állását a források nem tüntetik fel. Ezzel az elhamarkodott ítéletektől szerettem volna magamat megóvni, hiszen ez esetben a századot illető statisztika végletesen torzult képet mutatna. A XVI. századi török defterek anyagára korlátozva megtartottam a "rája" megjelölést. A női nevekkel kapcsolatban átvettem Berrár alapvető kategóriáit. Vissza