A Magyar Torna Szövetség 125 éve

Előszó

Tisztelt Sportszerető Olvasók! Kedves Tornász Barátaim!
A Magyar Torna Szövetség az egyik legrégebben megalakult sportági szövetségek közé tartozik, amely 1885-ben - alig négy évvel a Nemzetközi Torna Szövetség létrejötte után - alakult meg. Ezt követően a magyar tornászok is felvehették a versenyt a világ legjobbjaival. Az első újkori olimpián Athénban, már tizenegy másik nemzet válogatottjával vett részt a magyar tornászcsapat. Természetesen ez a folyamat lassú volt és sok-sok konfliktuson, nehézségen keresztül jutott el a sportág az olimpiai megmérettetésig.
Több száz évvel ezelőtt a legtöbb európai országban a torna jelentette a katonai kiképzés alapját. A lóra történő fel- és leugrásban, a rendszeres futásban, illetve a kötélen történő függeszkedésben már a későbbi tornagyakorlatok csíráját lehetett felfedezni. A tornának ez az ősi válfaja azonban idővel levált a katonai képzésről és az iskolai testnevelés egyik meghatározó alapsportjává vált. Az 1800-as évek végén a magyar oktatásügyért felelős vezetők felismerték, hogy a torna a testnevelés egyik meghatározó alapsportága lehet. Ettől kezdve alig akadt olyan iskolás fiú és lány, aki ne ismerkedett volna meg a tornamozgások élményével, a sportág rendre és fegyelemre nevelő hatásával. Magyarországon a torna népszerűsége sokáig vetekedett minden más egyéb sportággal.
Ez a könyv mindenkinek és mindenkiről szól. A tornasport hét szakágáról. Ha az olvasó fellapozza e könyv oldalait, sok érdekesség és meglepetés fogja érni. A tornászok korabeli - mai szemmel több, mint furcsa - öltözékétől kezdve az első tornaszerek - ma már valószínűleg korszerűtlennek tartott - formáján át a tornaversenyek különlegesen változatos programjáig. Számos, eddig talán nem ismert részletet ismerhet meg az olvasó, annál is inkább mert a sportág állandó útkeresésen, fejlődésen ment keresztül, amíg eljutott a tornászok kötelező kalapviselésétől a szertorna mai állapotáig. Bizonyára megmosolyogtató, hogy az 1886-os athéni újkori olimpián résztvevő magyar válogatott tagjai még atlétikai futó- és dobószámokban is versenyeztek. Volt rúdmászás, de az együttes szabadgyakorlat sem maradhatott el. Természetesen mindezt szabadtéren mutatták be. Ezek után már nem véletlen, hogy a szertorna a nyári olimpiai játékok fő sportágává vált.
Visszatekintve Magyarország sportági múltjára büszkén mondhatjuk, hogy országunk tornász nagyhatalom. Az elmúlt évtizedekben Magyarország számos világversenynek adott otthont: házigazdája volt három sikeres tornász világbajnokságnak, három ritmikus gimnasztikai világbajnokságnak, két-két tornász és aerobik Európa-bajnokságnak. Versenyzőink 14 olimpiai, 10 világbajnoki és 12 Európa-bajnoki aranyéremmel és számtalan ezüst és bronzéremmel gazdagították a magyar sport dicsőséglistáját. A nemzetközi tornász világ megkérdőjelezhetetlenül számon tartja a világsikert arató új tornaelemek magyar kitalálóit és bemutatóit, így Pataki Ferencet, Magyar Zoltánt, Sivadó Jánost, Kovács Pétert, Csollány Szilvesztert, Guczoghy Györgyöt, Ónodi Henriettát, Varga Adriennt. Ezek a nagyszerű tornászok edzőikkel együtt nemcsak új irányt adtak a sportág fejlődésének, hanem végleg bekerültek a tornasportág halhatatlanjai közé.
Azonban nemcsak maguk a tornászok járultak hozzá a magyar tornasport nemzetközi szintű elismertségének növeléséhez. Ahogy minden sportágnak, a tornának is már a kezdetektől szüksége volt jól felkészült, nyelveket kitűnően beszélő sportdiplomatákra. Ez az igény napjainkban sem szorult háttérbe, sőt jelentősége egyre inkább megmutatkozik. Magyarország kitűnő érdemeket mondhat magának ezen a téren is. Számtalan magyar tornaszakembert, sportági vezetőt választottak az Európai és a Nemzetközi Torna Szövetség, valamint egyéb világszövetségek különböző tisztségeibe. Ezek a sportdiplomaták a világ szakembereinek egyöntetű megelégedésére kedvező irányba befolyásolták a tornasport fejlődését. Több kiváló szakkönyv megírása is a nevükhöz fűződik, amelyek ma is a tornaszakember-képzés alapját jelentik. Vissza