Nyári délután a régi Fehérvárt

Fülszöveg

Egyszer, jó néhány éve ennek, a Hungária szálloda előtt egy fényképész, aki a főteret fényképezte, odaállított harmadmagammal a lencséje elé. Egy ideig feszülten figyeltem a fényképész kusza és misztikus ugrándozásait. Eltűnt egy nagy gyászlepedő alatt, aztán hirtelen újra előbukkant, hogy valami fisztulás kiáltást hallatva megint a fekete lepedő alá meneküljön. Amikor már tizedszer csinálta, elővettem a zsebemből azt a kibogo-zatlan spárgadarabot, amelyet néhány nap előtt tettem félre, hogy mihelyt időm engedi, kioldjam a bogjait. A társaim krétát, cserebogarat, palavesszőt, szardínia-kulcsot és zsemlyemorzsát gyűjtögettek a zsebükben; én bogokat. Szerettem őket kibogozni. (Azóta már észrevettem, hogy az életünk spárgája tele van Ariadné-bogokkal: ha tízet felfejtettünk, húsz új bog támad helyette.) A fényképész fényképezőgépje a főtéren éppen kibogozás közben örökített meg. Ahogy most nézegetem a régi képeslapot, látom, hogy helytelenül fogalmaztam. Mert a fényképész a... Tovább

Fülszöveg

Egyszer, jó néhány éve ennek, a Hungária szálloda előtt egy fényképész, aki a főteret fényképezte, odaállított harmadmagammal a lencséje elé. Egy ideig feszülten figyeltem a fényképész kusza és misztikus ugrándozásait. Eltűnt egy nagy gyászlepedő alatt, aztán hirtelen újra előbukkant, hogy valami fisztulás kiáltást hallatva megint a fekete lepedő alá meneküljön. Amikor már tizedszer csinálta, elővettem a zsebemből azt a kibogo-zatlan spárgadarabot, amelyet néhány nap előtt tettem félre, hogy mihelyt időm engedi, kioldjam a bogjait. A társaim krétát, cserebogarat, palavesszőt, szardínia-kulcsot és zsemlyemorzsát gyűjtögettek a zsebükben; én bogokat. Szerettem őket kibogozni. (Azóta már észrevettem, hogy az életünk spárgája tele van Ariadné-bogokkal: ha tízet felfejtettünk, húsz új bog támad helyette.) A fényképész fényképezőgépje a főtéren éppen kibogozás közben örökített meg. Ahogy most nézegetem a régi képeslapot, látom, hogy helytelenül fogalmaztam. Mert a fényképész a valóságban nem is volt fényképész, hanem pepita nadrágos régi vidéki fotográfus; a gépe mogorva nagy faláda, a fényképészet vízfejű koraszülöttje, amelyet óvni kellett naptól, levegőtől. A szálloda pedig csak fogadó volt, méla biliárdcsattogással, valcerfoszlányokkal és fájós lábú bécsi utazókkal. A főtér még csak piac, petróleumlámpákkal, a Balaton háborgásához hasonló kövezettel és egy Vingerzán nevű nagy hasú rendőrrel Vissza