Karácsony

Előszó

Ünnep akkor van, ha a Menny átmenetileg leszáll a Földre. Az év ünnepei variációk erre a témára. Karácsonykor az emberi előkészület motívuma a legfontosabb, ez teszi lehetővé a fönt és a lent találkozását. A fönti világ mindig készenlétben áll, az istenek mindig adnak. Hogy az adomány eléri-e a Földet, az a másik oldaltól, az emberek befogadási készségétől függ. Az ünnepek az ismétlődésben könnyen megemlékezésekké halványulhatnak; ez arra int, hogy keressük azt a belső mozdulatot, amellyel tartalmukat mindig újként tapasztaljuk meg. A koncentráltság kizárja az emlékezést, az emlékeket; csak az létezik benne ami itt és most történik, improvizáltam lélekjelenlétben. A meditáció mindig újra elmélyíti témáját, új motívumokkal gazdagítja. Az ünnepek kimeríthetetlenül gazdag meditációs témák. Ha az elmélyülés sikerül, akkor világosságról egyre nagyobb világosságra vezetnek bennünket. Az ádventi időszak, a karácsonyi ünnepre való előkészület, makrokozmikus képe annak az embernek, aki a szellemi élet gyakorlására törekszik. Megjelenik benne az örök ádvent, az új ideák intuícióira való felkészülés képe. A/ Ünnepek fejlődéstörténete a múltból, a kozmikus pillanatként, csillagóraként való átéléstől a belső átélés felé vezet. Az ünnep a saját forrása felé törekvő lélek tapasztalásává válik. Ma nem lehet ünnepelni tárgyilagos törekvés, a figyelem koncentrációja, majd a belső feltételek meditatív megvalósítása nélkül. A karácsonyi történet mozzanatai pontos képei a belső történés egyes fázisainak. Csúcspontját a Vízkeresztben, a Jordán-keresztelőben éri el. január 6-án. A kereszténység első három és fél évszázadában ezt az ünnepet ünnepelték, nem a gyermek születését, mert még nem vesztették el a „Logosz iránti érzéket" - Rudolf Steiner kifejezésével élve. Ez az ünnep - az epifánia - az igazi békeünnep, az emberi és az isteni összecsengése; Jézus, az Ember összekapcsolódása Krisztussal, a Fiúval. A belső átélés nyelvén szólva: egy új idea születése föntről, az elébe hallgató és őt fölvevő befogadó figyelembe. A békeünnep - a kibékülés - a Menny és a Föld összekapcsolódása. A belső átélés nyelvén: az egyébként tudatfölötti szellemiség és az előkészített emberi tudat összekapcsolódása, az Ige, a Szó születése a Földön. Vissza