Magyar Kórus 1950. március

Előszó

Imádkozó énekeseket!
A karnagy kiosztja a szólamlapokat, meg az imakönyveket ...
Valahogy így kellene lenni, ha egy kicsit furcsán is néz ki a dolog, mert a kóta még önmagában nem elég a szép énekléshez, különösen nem a templomban. Ahhoz, hogy az ének szép legyen, áhítattal szálljon, bensőségesen szóljon, még az is kellene, hogy a kar, annak minden egyes tagja imádkozzék; az áhítat melege, a buzgóság tüze fűtse, melegítse őket és ne csak máznak, sminknek használja a pianók lágy finomságát, a forték kirobbanó erejét.
De hol van ilyen kar? Hol van olyan énekegyüttes, amelynek minden egyes tagja nemcsak hoz magával imakönyvet a kórusra, hanem azt használja is? Nem kellene e ezeknek az énekeseknek ebben az esetben mégis a kóta mellé imakönyvet adni és felszerelni őket a jó énekléshez szükséges minden kellékkel?
Ha a kar tagjai nem jönnek erre rá, akkor a karvezetőnek kellene figyelmeztetni őket szépen, finoman, stílusosan erre a fontos dologra.
Aki szépen éneket, az kétszeresen imádkozik, tartja az aranymondás. De milyen ima az, mely nem rendelkezik sem áhítattal, sem figyelemmel, sem pedig alázattal? Hogy akarunk imádkozni, az énekből imát varázsolni, ha az nincs is a szándékunkban! Ha pedig nincs imádságos lelkület, akkor nem lehet az ének sem szép, természetesen az egyházi ének.
Az ima hiánya teszi a kórusok levegőjét üressé, világiassá, templomtalanná. A „házaló" énekesek, a „társadalmi életet" élő kar, a „nagy összeköttetéssel rendelkező és azt fejlesztő tagok okozzák azt, hogy bizony nem egyszer a kórus inkább hasonlít valami pletykakeverő és hírtovábbító kft.-hez, mint buzgó, összeszedett, Istent dicsérő együtteshez.
Ha azt akarjuk, hogy a templom osztatlan egy legyen, hogy az ének ne hidegen csillogjon, hanem égjen; hogy a hívek épüljenek és szépüljenek lelkiekben; hogy a kar tagjai ne unatkozzanak, ténferegjenek, hogy a kórus ne „ellenszentély" legyen: akkor apostolkodjunk a kóruson, töltsük meg imával és fohászokkal, áhítattal és csenddel, szoktassuk rá az énekeseket az imára a különb ének, a lelkük épülése és üdvössége érdekében akár jó példával, akár imakönyvosztással, akár mézzel, akár léppel, de minden esetre jó szándékkal.
Kapuváry Elemér. Vissza