Magyar Kórus 1945. december

Előszó

Új főpásztoraink
Mindszenty József hercegprímás

Még nem töltött el hosszú időt a legfelsőbb magyar egyházkormányzati székben, de egyénisége máris éles vonásokban rajzolódik ki az ország szeme elé.
Úgy látjuk, a tettek embere.
Bár mestere az írásnak is: amint ezt az Édesanyáról írt monumentális művének folytan növekedő kiadásai igazolják. És mestere az élőszónak is. Szónoklatai valláskülönbség nélkül visszhangra találtak a nép legszélesebb rétegeiben. De minden melegenzengő vagy gránitkemény szarvánál lelkesítőbb rettenthetetlen tettereje és bátorsága: Illés próféta lelke árad belőle. Akik a közélet porondján tántoríthatatlan férfiak, azok befelé a leglágyabbszívű emberek szoktak lenni. Ezt bizonyítja, hogy az új hercegprímás életének legfőbb ambícióját a gyermeki kegyelet fűtötte. Érezte mélyen, hogy a gyönge nők, ha édesanyák, hősökké magasztosulnak. S e tény fölismerésében és másokkal való elismertetésében az „acélember" lírai költővé lágyul. Meleg, érző szívét azzal is elárulja, hogy úgyszólván minden megnyilatkozása idézi magyar dalkincsünk valamelyikét.
Ilyen a lelke az egyházi zenének is: szívből fakad és szívhez szól, de megtagadja az érzelgősséget. Keményveretű és örökértékű dallamokon szárnyal; nem szentimentális; a magasztos eszmények hevítik. Ezért bízvást remélhetjük, hogy új főpásztorunk a magyar szentzenének melegszívű és határozottkezű legfőbb irányítója lesz. Meleg szívvel, megértéssel és művészi munkájának értékelésével karolja föl az embert, aki ma - a különböző egyházi javadalmak fölosztásával - legtöbbször a nyomorba süllyedve is lelkes optimizmussal építi „az Úr házának ékességét". És kemény kézzel fog érvényt szerezni az egyházi zene pápai előírásainak, hogy az szent, katolikus és művészi legyen s százszázalékosan megfeleljen a liturgia követelményeinek.
E bizalmunktól lelkesülten hódolattal köszöntjük azt, „aki az Úr nevében jő": benedictus, qui venit in nomine Domini! Vissza