Kapu 2014/4.

Előszó

Kedves Olvasó,
juj, de hideg van! Dideregnek a virágok. Gyönyörködni sem tudok bennük, mert bemenekülök a meleg lakásba. Pedig szeretem nézni öreg, sárga barackfámat, mert már évek óta küzd a megmaradásért, és terem és terem. Én meg próbálom ápolgatni, vakarni, lecsiszolni, metszegetni. Érzem, hogy szeret engem. Tavaly is fagy sújtotta, de legalább öt kiló szép gyümölcsöt felnevelt nekem. Az élni akarás és a megmaradás küzdelme látszik göcsörtös, mézgás ágain.
Mint Mándoki Andor kollégánkon. Gazdasági rovatunkat vezeti immár 20 éve, és most töltötte be 95. életévét. Minden hónapban begyalogol hozzánk, hozza a kéziratokat. Négy nap múlva ismét beérkezik, felveszi szemüvegét, és korrektúrázza az írásokat. Olvashatják nálunk műveit, tiszta gondolkodású magyar érzésű tanulmányok. Midőn bejön, beszélgetünk, és néha mosolyogva legyint, hogy úgy látszik, itt felejtette az isten, néha nem érti, hogy hogy is él még?
A választások előtt egy héttel is beállított, hogy csináljunk neki röplapokat a februári cikkéből.
Minek? Majd osztogatja. Te? Én, igen. Mennyibe kerülne? Számoltunk, telefonáltunk. Húszezerből kijön. Egy nap alatt kész a 2500 példány. És te akarod szétosztani? Igen, én. Ennyien maradtunk.
A 95 éves Mándokink a KDMP tagja. Alapítása óta. A szocializmusban kohász mérnök volt, mindig a vasiparban dolgozott. Találmányai voltak. A börtön politikai fogja volt. Kezdetben a KDMP becsülte, a Gazdasági Bizottság tagja, elnöke is volt. Ő indította el a Hazai Termék, Hazai Munkahely mozgalmat. És jajgatott, hogy Nyugat minden iparunkat elhappolja, hogy saját termékeivel lepje el a hazai piacot. Hát persze ez sokaknak nem tetszett. Vissza