Láda János

Előszó

Örömmel vettem a Szerzők felkérését, hogy az Alumíniumipari Múzeumi Füzetek sorozatban az édesapám munkásságát bemutató rész előszavát én írjam meg.
Az 1920-as évek elején nagy erővel indult meg a kutatás, hogy az elcsatolt bauxitbányáinkat pótoljuk. Balás Jenő kitartó munkája során megtalálja a Vértesben Gánt község határában a igen jelentős mennyiségű és jó minőségű bauxitot. 1926-ban már termelésbe indul a Melegesi és a Hosszúharasztosi üzem, mindkettő külszíni művelése. Az ALUÉRC RT-hez tartozó iszkaszentgyörgyi Kincsesbánya már 1941-től kezdve üzemel, ahol a József lejtősakna és a Kincses altáró már nemcsak külfejtéssel adja a hazánknak oly fontos ércet, bauxitot.
Igen jelentős termelés folyik Nyirád térségében és belép a termelésbe Óbarok, majd Szőc község határában a Félix bánya és a Szárhegyi táró is. Az egyik legkorábban ismert halimbai, malomvölgyi tárókkal megismert bauxitvagyon, majd a Határvölgyi lejtakna, a Cseresi lejtakna, majd a Halimba II.-Halimba III. függőleges aknákkal feltárt bauxitkincs kitermelése is megkezdődött.
Édesapám 1926 júniusában került a Borsodi Szénbányáktól Graul Róbert okleveles bányamérnök jóvoltából Gántra, ahol haláláig minden tudását és munkaszeretetét arra fordította, hogy a bánya maximális eredménnyel üzemeljen.
Köszönet és dicsőség mindazoknak, akik ezen jól prosperáló vertikumot létrehozták és azoknak is, akik ma azhon fáradoznak, hogy újra fellendítsék és életben tartsák az oly sok szép időt megélt bauxit-alumínium iparágat.
Végezetül kitartó erőt a sorozat szerzőinek és szerkesztőinek, akik aprólékos munkájukkal a még élők vagy az utódok segítségével ezen sorozatot elindították azokról az emberekről, akik az első csákányvágásnál jelen voltak, vagy az idők folyamán felzárkóztak és hozzájárultak a sikeres bauxitbányászkodáshoz és az egész alumíniumipar megteremtéséhez, felvirágzásához.

Ajka, 1996. november 5.
Ladányi (Láda) András
nyugdíjas geodéta Vissza