Fülszöveg
A két világháború közti német nyelvű irodalom bővelkedik olyan művekben, melyek jelentőségét csak megjelenésük után két-három évtizeddel ismerték fel. Franz Kafka, Hermann Broch, Robert Musil alkotásai mellett az 1905-ben született Elias Canetti fő műve, a Káprázat című regény is ezeknek a műveknek a sorában, az élvonalába tartozik. 1932-ben keletkezett, és 1935-ben jelent meg először, de csak az ötvenes években figyeltek fel rá világszerte.
A regény főhőse, Kien professzor, a világhírű sinológus - hogy munkáját zavartalanabbul végezhesse, és pótolhatatlan könyveinek, kéziratainak őrzését, gondozását hatékonyabban biztosítsa - feleségül veszi házvezetőnőjét. Számítása azonban balul üt ki: a feleséggé előléptetett házvezetőnő jogot formál a családi életre, érzelmekben, pénzben és ágyban egyaránt. S mivel nem kapja meg, amire igényt tart, bosszúból kiszorítja a professzort otthonából, könyvei közül, munkájából, létformájából. A talaját vesztett sinológus rabjául esik az alvilágnak,...
Tovább
Fülszöveg
A két világháború közti német nyelvű irodalom bővelkedik olyan művekben, melyek jelentőségét csak megjelenésük után két-három évtizeddel ismerték fel. Franz Kafka, Hermann Broch, Robert Musil alkotásai mellett az 1905-ben született Elias Canetti fő műve, a Káprázat című regény is ezeknek a műveknek a sorában, az élvonalába tartozik. 1932-ben keletkezett, és 1935-ben jelent meg először, de csak az ötvenes években figyeltek fel rá világszerte.
A regény főhőse, Kien professzor, a világhírű sinológus - hogy munkáját zavartalanabbul végezhesse, és pótolhatatlan könyveinek, kéziratainak őrzését, gondozását hatékonyabban biztosítsa - feleségül veszi házvezetőnőjét. Számítása azonban balul üt ki: a feleséggé előléptetett házvezetőnő jogot formál a családi életre, érzelmekben, pénzben és ágyban egyaránt. S mivel nem kapja meg, amire igényt tart, bosszúból kiszorítja a professzort otthonából, könyvei közül, munkájából, létformájából. A talaját vesztett sinológus rabjául esik az alvilágnak, de megérkezik Párizsból testvére, a divatos pszichiáter, megszabadítja bátyját feleségétől és alvilági barátaitól, és visszahelyezi könyvei birodalmába. Elutazása után azonban Kien máglyába hordja könyveit, majd eszelős kacajjal a lobogó máglya tetejébe hág.
A vérfagyasztó és groteszk cselekmény egy jellegzetes értelmiségi magatartás tragikus csődjének fogalalata. Ez a magatartás különösen a két világháború közötti Közép-Európára volt jellemző. A szakterületére, a cáfolhatatlannak hitt tények világába vissazvonuló, a minden hazugságtól irtózó és a tudomány tisztaságába zárkózó entellektüel éppen azt adja fel, éppen azt árulja el, ami az izgai tudomány lényege, értelme: az ember szolgálatát. Ezzel az árulással nemcsak tudományát, hanem önmagát is kiszolgáltatja: védtelenné válik azokkal az erőkkel szemben, amelyek az emberi értéket megalázva az alja, állati ösztönök, az erőszak orgiáját készítik elő.
Canetti regénye ennek a magatartásnak és következményeinek kitűnő látlelete. Szigorú racionalitás, tárgyiasító fegyelem szervezi egységes, groteszk látomássá Kien professzor lidércnyomásos történetét.
Elias Canetti 1981-ben irodalmi munkásságáért Nobel-díjat kapott.
Vissza