Intuíció és költészet

Előszó

Századunk legjelentősebb művészetteoretikusainak egyike Benedetto Croce (1866-1952). Kortársai közül csak nagyon kevesen tudtak a művészet elméleti és történeti problémáihoz olyan sokoldalúan közeledni és akkora felelősségtudattal hozzászólni, mint ő.
Több történelmi korszakon, hat meglehetősen mozgalmas évtizeden átívelő pályafutása során igen különféle módokon igyekezett művelni és népszerűsíteni a művészettudományokat, köztük elsősorban az esztétikát: két rövidebb lélegzetű összefoglalást és két nagy szintézist alkotott; kisebb tanulmányainak öt-hat kötetnyi anyagában az esztétika elméletének és történetének szinte minden fontos témáját elemezte vagy legalább érintette; igen kiterjedt kritikusi tevékenységének legjobb termését ő maga rendezte el öt kötetben; negyven esztendőn át szerkesztett világviszonylatban is igen rangos folyóiratot; nemzetközi konferenciákon tartott mindig nagy hatású, orientatívnak tekintett előadásokat; kedvtelésből műfordítással is foglalkozott; és példát mutatott arra, hogyan lehet a művészetről szóló tudományos műveket egyszerű és szép nyelven megírni. Emellett filozófus volt, irodalomtörténész, akinek irodalomelméleti és kritikaelméleti megállapításai is nagy figyelmet érdemelnek, továbbá a történetírás és a kultúrhistória igen sok ágának művelője. Az e területeken hasznosítható képességeit és felhalmozott tapasztalatait különböző, de egymást jól kiegészítő módszerekkel próbálta a művészet tökéletesebb megértése érdekében kamatoztatni. „Felülről" megközelítve egy nagyrészt éppen az esztétika kedvéért kidolgozott sajátos filozófiai koncepció koordinátarendszerében helyezte el a művészetet, „alulról" pedig a filológia és a mindennapi tudat különféle elemeivel igyekezett a művészet történelmileg kivívott pozícióját rögzíteni és alábástyázni, hogy ne engedje a mind gyakoribb félreértő és meghamisító elemzések által a szellemnek ezt a nemcsak imponáló, de egyben fontos produktumát a szürke tények és az üres illúziók semmijébe beleoldódni. Vissza