Iskolakultúra 2012. április

Fülszöveg

MEGKÜZDÉSI STRATÉGIÁK 8, 10 ÉS 12 ÉVES TANULÓK KÖRÉBEN
Egy-egy frusztrált helyzet megoldása nagymértékben befolyásolja interperszonális kapcsolataink alakulását, tanulmányi-szakmai eredményességünket, s hatással van pszichés és egészségi állapotunkra (McMurran és McGuire, 2005). Mivel a gyermekkori megküzdési stratégiák a későbbi években is meghatározóak, a hatékony intézményes szociális nevelés érdekében fontos, hogy már igen korán ismerjük a stratégiák alkalmazásának jellemzőit. Óvodásokkal végzett longitudinális vizsgálatunk (Zsolnai, Kasik és Lesznyák, 2008) alapján a kiscsoportos korban leginkább alkalmazott stratégiák jelentős hányada nagycsoportos korban is azonosítható, s főként az agresszív megnyilvánulások aránya nő az óvodai évek alatt. 2010 tavaszán 8, 10 és 12 évesek körében végeztünk hasonló vizsgálatot: azt tártuk fel, melyik stratégiát választják a diákok különböző, számukra vagy társuk számára kellemetlen iskolai helyzetekben.

ISKOLÁSKORÚ SPORTOLÓ FIATALOK KÁROS SZENVEDÉLYEINEK VIZSGÁLATA SPORTMOTIVÁCIÓIK ÉS A SPORTÁGAK TÜKRÉBEN
Kutatásunkban a serdülőkorú sportolók szerfogyasztását vizsgáltuk. A fiúk és a lányok dohányzási szokásai nem különböztek, viszont a fiúk többször és több alkoholt ittak, mint a lányok. A minta adatait HBSC felmérésekkel összehasonlítva a sportoló státuszt védőnek találtuk a dohányzással szemben és hajlamosítónak az alkoholfogyasztásra vonatkozóan. A csapatsportok növelték az esélyét a dohányzás és az alkoholfogyasztás korai kipróbálásának, valamint a rendszeres alkoholfogyasztásnak. A sportmotivációk közül a külső elvárásoknak való megfelelés védőfaktor, a kortárshatást motiváció viszont esélynövelő hatású az alkoholfogyasztás esetén. A serdülők szüleinek iskolai végzettsége is befolyásolta a káros szenvedélyek gyakoriságát: a magasabb végzettségű szülőkkel rendelkező sportolók többször és több alkoholt fogyasztottak, mint a többiek. A család becsült anyagi helyzete a szerfogyasztást mintákban nem befolyásolta.

11-12. ÉVFOLYAMOS SZEGEDI GIMNAZISTÁK TOVÁBBTANULÁSI ELKÉPZELÉSEI
A kilencvenes évek második felétől jelentősen emelkedett a felsőoktatásba belépőhallgatók száma. Ennek oka egyrészt a munkaerő-piaci igények változása, másrészt a felsőfokú képzettség iránti személyes igények megváltozása. A továbbtanulás, valamint ennek szükségessége egyre természetesebben épül be a felnövekvő nemzedék életébe, ezzel is befolyásolva jövőjük tervezését. Mindinkább megszokottnak számít, hogy a tanulás nem fejeződik be a középfokkal és az érettségi megszerzésével. A felsőoktatásba lépők többsége még mindig a gimnáziumokból kerülnek ki, azonban a szakközépiskolák is egyre nagyobb számban biztosítanak utánpótlást az egyetemek számára (Róbert, 2000; Fábri és Roberts, 2004; Madarász és Takács, 2005). Vissza