Kapitalizmus és imperializmus

Előszó

Részlet:
"Kapitalizmus és imperializmus
A polgári forradalmak révén hatalomra került polgárság a hatalom birtokában olyan új politikai berendezkedést hozott létre, amely megfelelt a hűbéri társadalom utolsó idejében már kialakult tőkés termelésnek. Ebben a rendszerben az új elnyomott osztályt, a bérmunkások osztályát már nem fegyver és nem korbács, hanem az éhség kényszerítette arra, hogy munkaerejét eladja az új társadalom uralkodó osztályának, a tőkésosztálynak.
Az ipari forradalom a termelőerők óriási fejlődését hozta. A technika forradalmi módon átalakult és az egész gazdasági életet gyökeresen átformálta. A kisipari termelés helyét modern gépekkel dolgozó gyárak és nagyüzemek foglalták el. A tőkés vállalkozók mindenütt felismerték a gépek munkába-állításával járó előnyöket. Európa-szerte, sőt Amerikában és Ázsiában is megindult a gyáripar fejlődése. Egymással versenyezve tökéletesítették gépeiket, hogy még több árut, még olcsóbban tudjanak előállítani. A gyárakban munkások tíz és százezrei dolgoztak, azaz a termelés mindinkább társadalmi termeléssé alakult át. Ugyanakkor azonban a társadalmi termelés által előállított termék továbbra is a termelőeszközök tulajdonosáé, azaz a tőkésé lett, holott ez már nem a tőkés munkájának, hanem kizárólag mások munkájának az eredménye volt. A tőkés tehát a társadalmi munkának termékét sajátítja el, azaz mások munkájából él. A tőkés társadalomnak alapvető ellentmondása éppen az, hogy a társadalmi jellegű termelés eredményét nem a társadalom, hanem a tőkés sajátítja ki. A társadalom fejlődésével ez az ellentmondás mind jobban kiéleződik, pusztító hatásúvá válik, végül pedig a tőkés társadalom bukásához vezet. Miben nyilvánul meg a termelésnek és a kisajátításnak ez az alapvető ellentmondása s mi a hatása?" Vissza