Olthatatlan fáklya

Előszó

Részlet a könyvből:
A bécsi ágostonosok templomához vezető úton kora reggeltől tolong a nép. Összetartozó családok, meg különálló emberek élő folyamként hömpölyögnek előre s a szembejövőket is magukkal sodorják.
- Áhá, Pfauser atyához mennek, - mondják egymás közt, azután maguk is beállnak a nagy áradatba.
A zsúfolásig megtelt templom faragástalan, sima deszkájú padjaiban összepréselve szoronkodnak az emberek. A falak mellett hátukat támasztó férfiak álldogálnak. A padok közti keskeny teret egy-kettőre elfoglalják azok, akik kecskelábú székkel, meg zsámollyal hónuk alatt, kemény könyökmunkával nagy nehezen előre tolják magukat. Csak a szószékkel szemben van egy kis üres térség: bíborszínű, rézveretű karosszék áll rajta, előtte könnyedén odavetett szőnyeg.
Kilenc óra. A templom egészen megtelt. Tíz óra. Mozdulni sem lehet. A hőség elviselhetetlen. Néhány perc múlva az utcáról hangos kiáltozás hallatszik s a szabadon hagyott templomajtónál mozgás támad. A gyülekezet elcsöndesedő népe feláll s néhány papiköntösű és fekete hosszúkabátba öltözött férfi élén belép egy komor tekintetű, ráncolt homlokú férfi. Sietős léptekkel helyére megy, mélyen meghajtott fejjel fohászkodik, azután körültekintés nélkül leül.
1557 július egyik vasárnapján, mint minden vasárnapon, Miksa felsége elhelyezkedik az ágostonosok bécsi templomában, a gyülekezettel buzgón énekel s figyelemmel hallgatja udvari papjának, tisztelendő Pfauser János Sebestyénnek másfélórás prédikációját. Vissza