Fülszöveg
Fenntartásokkal vettem kezembe ezt a könyvet. Nem szeretem a klikkesedést, és vallom, hogy akkor lesz majd jó világ, ha nem kell olyan könyveknek születnie, mint ez a mostani. De sajnos még kell. Érződik a hangomban a sértettség? Talán én is sebzett vagyok? Nem tagadom. Nem egyszerű mindennap úgy kimenni az utcára, hogy legalább egyszer ne azt halljad: „Ott jön az a buzi a tévéből!" Én mégis mindenkinek azt tanácsolom, hogy inkább ugorjon össze a gyomra egy beszólástól, minthogy egész életében ökölbe szoruljon a fel nem vállalt élete miatt... Amikor elkezdtem olvasni ezeket az interjúkat, beszippantott, sőt beindított a sok különböző hang. Egyre inkább úgy éreztem, hogy az egész rólam szól. Mondatok, gondolatok, apák, anyák, hülye helyzetek, szorongások, szépségek, a vágy titokzatos tárgyai, szex, szemétség, szerelem, szatíra... Heterók, biszexek, melegek és egyéb állatfajták egyaránt megtalálják a saját mondataikat ezekben a sztorikban korra, nemre való tekintet nélkül. Lenyűgöző,...
Tovább
Fülszöveg
Fenntartásokkal vettem kezembe ezt a könyvet. Nem szeretem a klikkesedést, és vallom, hogy akkor lesz majd jó világ, ha nem kell olyan könyveknek születnie, mint ez a mostani. De sajnos még kell. Érződik a hangomban a sértettség? Talán én is sebzett vagyok? Nem tagadom. Nem egyszerű mindennap úgy kimenni az utcára, hogy legalább egyszer ne azt halljad: „Ott jön az a buzi a tévéből!" Én mégis mindenkinek azt tanácsolom, hogy inkább ugorjon össze a gyomra egy beszólástól, minthogy egész életében ökölbe szoruljon a fel nem vállalt élete miatt... Amikor elkezdtem olvasni ezeket az interjúkat, beszippantott, sőt beindított a sok különböző hang. Egyre inkább úgy éreztem, hogy az egész rólam szól. Mondatok, gondolatok, apák, anyák, hülye helyzetek, szorongások, szépségek, a vágy titokzatos tárgyai, szex, szemétség, szerelem, szatíra... Heterók, biszexek, melegek és egyéb állatfajták egyaránt megtalálják a saját mondataikat ezekben a sztorikban korra, nemre való tekintet nélkül. Lenyűgöző, hogy megismételhetetlen életeink mennyire összeforrnak a többiek sorsával, mások történetével. Ez villanyozott fel igazán! Mert eszembe jutott az első "barinőm,, az oviból, meg az „ikernővérem" a gimiből, akivel csókolóztam, és megrémültem, mert tudtam, hogy egészen másra gondolunk csók közben. És bevillant a tornaöltöző, ahol hideg verejtékben fürödtem kövér kisfiúként, miközben a nyolcadikos srácok előttünk öltöztek át, és disznó vicceket mesélve röhögtek. És persze előbújt az emlékeim közül a jelenet, amikor Spanyolországba költöztem, és apám a gyorsforgalmi úton a reptér felé megkérdezte, hogy akkor végül is meleg vagyok-e. És persze az anyámnak írt levél Madridból, mert neki mégis inkább tartoztam ezzel a vallomással. Aztán az első látogatásom a picike melegbárban, biológiakönyvemmel a kezemben - másnap az ötösért feleltem... Meg a nagy csalódásom a „legjobb barátomban", akivel a gimiben először lefeküdtem. És persze eszembe jutott a „nagy szerelem", ami ugyanúgy nem tudott normális lenni, ahogy az egész életem sem az. Ugye, hogy ezek a helyzetek nagyjából mindenki életébe behelyettesíthetők? A melegek csak annyiból „mások", amennyiben a többiek annak akarják tekinteni őket. Ez a könyv azért fontos, mert mindenki megtalálhatja benne azt, ami róla szól.
Vissza