Kapcsolatok rendszere a Káli-medence falvaiban a 18. századtól a 20. századig (dedikált példány)

Előszó

Részlet a könyvből:

"A Káli-medence a Déli-Bakony lábához simuló Balaton-felvidék egyik legszebb, legharmonikusabb kistája. Átlagosan 300 méter magasságú erdős hegyekkel-dombokkal koszorúzott egységes medence, a mélyén vizenyős rétekkel és csillogó vizű tavakkal. A napsütötte peremeken gondosan művelt szőlők, fehérlő présházak övezik a dombok alján meghúzódó festői falvakat. A medence természetes kapuja Ábrahámhegynél nyílik a Balaton felé, a mindennapos forgalom azonban a Köveskál-Zánka, illetőleg Kővágóörs-Révfülöp útvonalakon bonyolódik. A patinás - közlekedési szempontból még ma is zárt - szőlőtermelő vidéket hosszú ideig elkerülték az urbanizáció sekélyesebb, értékdegradáló hatásai, így őrizhette meg napjainkig a hagyományos élet értékes elemeit, maradványait.
Hagyományos életen egy a természeti környezettel egybehangolt, arra szervesen támaszkodó, azzal szövetséges életformát értünk. Táj és ember kapcsolata az évezredek (sőt a Balaton mellékéről szólva évtízezredek) során folyamatosan változó. Kezdetleges szinten az ember csak elvesz, elfogad a természettől: meghúzódik védelmet nyújtó rejtekeiben és fogyasztja a környezet könnyebben elérhető javait. Minél magasabb technikai szintre emelkedik a társadalomba szerveződött ember, annál kevésbé van kiszolgáltatva a természeti adottságoknak: azokhoz előbb különböző szinteken alkalmazkodik, majd fokról fokra beavatkozik a természet munkájába. Alakítja, formálja a javakat, sőt módjával alakítani kezdi magát a tájat is. Ami ezután következik, az „átalakítás" igényével történő erőszakos beavatkozás, - az már túlesik a hagyományos életforma határain és vizsgálata nem elsősorban a néprajz módszereivel történik.
Mit nyújtott hát a Káli-medence a vidékén megtelepülő őskori és későbbi embercsoportoknak? Térszíni zártságával mindenekelőtt védelmet, biztonságot. Az erdőségek szálfája, a vizek nádja, majd később a felszínen könnyen fejthető terméskő építőanyagul szolgált. A bővizű peremforrások az ivóvizet, az erdők-mezők-állóvizek és a medence termékeny talaja a megélhetést biztosították. A táj változatossága magasabb szinten sokrétű, színes gazdálkodást tett lehetővé és a népesség fokozódó jólétének forrásává vált. Végül századunkban értékként lépett előtérbe a tájak esztétikuma is. A Káli-medence településeit új funkciókkal ajándékozza meg a természeti környezet poétikus szépsége: fellendül a turizmus és egyre karakterisztikusabban kibontakozik a falvak üdülő- és pihenőhely jellege.
„Miért szép" a Káli-medence? Mi adja a változatosságát? Hogyan keletkezett? Hogyan formálódott olyanná, ahogyan ma előttünk áll s amely formájában a történelem folyamán egyedülvalóan alakíthatta ki az itt élő embernek környezetével való szerves kapcsolatát, befolyásolta életmódját és gondolatvilágát, napjainkban pedig egyre nagyobb tömegben vonzza azokat, akik a szépet keresik és az értékeket megbecsülik. Vissza