Kapaszkodó (dedikált példány)

Fülszöveg

Mit kaptam a Béres csepptől? A legtöbbet, mit ember kaphat. Az életét.
Harminc év múlt el, és én élek!
A csodákban a mai napig nem hiszek, de a Béres cseppben igen!
Az adjunktus úr hihetetlennek tartotta, hogy a daganat növekedése teljesen megállt.
Igazság szerint gyakran magam is elcsodálkoztam az eredmények láttán.
Engem nem mentett meg a haláltól, nekem csak élni segít. Immár 20 éve.
A Béres csepp hatására a mi gyermekeink nem ismerték a megfázásos, fertőzéses betegséget.
A Béres csepp még akkor is talpra állít, ha elhúz az ágy.
Mióta a cseppeket szedem - nem tévedés! - egyetlen egyszer sem voltam megfázva, nem volt influenzám sem. A közérzetem is kiváló.
Már 90 éves vagyok, és remélem, hogy még sokáig szedhetem a Béres cseppet, és 100 éves koromban személyesen fognak nekem gratulálni.
A férjemmel együtt azt mondjuk, ez még a kenyérnél is fontosabb.
Ezeket a sorokat a Béres csepp születésének harmincéves jubileumának tiszteletére hirdetett "Én és a Béres Csepp" című pályázatra érkezett levelekben olvashattuk. És ezt is: Tegyenek közzé minél több történetet, hadd tanuljanak az emberek!
Ebben a könyvben ezt tesszük. Átnyújtjuk Önöknek ezeket a leveleket, mert meggyőződésünk, hogy valóban van mit tanulni belőlük. Az írások olyan sorsokba engednek betekintést, melyekből mindenki erőt meríthet. Tele vannak tiszta emberséggel, elszánt küzdelemmel, szeretettel, megbecsüléssel és sok reményt nyújtó, másoknak átadható tapasztalattal. Aki az életéért küzd, aki a gyógyulást keresi, a gyönge szalmaszálba is belekapaszkodik. A könyvben fellelhető sorsok mindegyike olyan, mint egy-egy erős gerenda. Akinek szüksége van rá, bátran fogódzkodjon beléjük, a sorsközösségekben bizonyos, hogy kapaszkodóra talál. Vissza