Előszó
A Magyar Tudományos Akadémia 1997 decemberi közgyűlése kérte a magyar kultúra, s ezen belül a vizuális művészetek képviselőit, hogy tekintsék nemzeti ügynek a Budapesten (akkor még csak) megrendezendő A Tudomány Világkonferenciája sikerét. E felhívásra reagálva a szervezők (MTA, Műcsarnok, Magyar Képzőművészeti Főiskola, Magyar Iparművészeti Főiskola, C3 Kulturális és Kommunikációs Központ, Magyar Képzőművészeti és Iparművészeti Társaságok Szövetsége, Symposion Társaság és Alapítvány). „Tudomány a művészetben, művészet a tudományban" címmel kiállítás és rendezvénysorozatot hoztak létre 1999 június-júliusában.
A rendezvénysorozat kiemelkedően jól sikerült eseménye volt a Symposion Társaság és Alapítvány, valamint a Magyar Képzőművészeti és Iparművészeti Társaságok Szövetsége által rendezett „Káosz és rend" címet viselő szimpózium és kiállítás 1999 június 17-én a Vigadó Galériában. A programot a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
A szimpóziumon tizenkét természet- és társadalomtudós, zenész, író és képzőművész fejtette ki gondolatait század- és ezredvégünk problémáiról, tudományos, művészeti vagy történeti aspektusból vizsgálva a káosz és rend komplex kérdéskörét. A szimpózium előtt többen hangot adtak azon nézetüknek, hogy a művészek és a tudósok nem „egy nyelven" beszélnek, illetve a párbeszéd meddő lesz, hiszen a nyelv univerzálékat használ, a képzőművész pedig speciális képi nyelvezetet. Nos a szimpózium, majd pedig a kiállítás rácáfolt erre.
Aki jelen volt tanúsíthatja, hogy pezsgő párbeszéd alakult ki a természet- és társadalomtudományokkal foglalkozók és a művészek között. Kiderült az is, hogy nincs „külön nyelv", ha jó az előadó és érdekes a gondolatmenet, mindenki érti a másikat. A szimpózium azt is megmutatta, hogy a természettudományok nem csak egzakt kérdésekkel foglalkoznak, (lásd: véletlenkutatás, fraktálok kérdése stb.), másrészről segített eloszlatni azt a tévhitet, hogy a művészek mindenfajta tudományos gondolkodást és vizsgálati tevékenységet nélkülöző és kerülő „érzelmi lények".
Vissza