Kaláka - Kányádi - CD-vel

Előszó

Részlet:
Köszöntő
1981 márciusában Csíkszeredában muzsikáltunk. Varga Vili színész barátunk közreműködésével három előadást tartottunk egy este, a Művelődési Házban, ami persze nem azonos a maival - annak helyén akkor még fenyőfák álltak. Pesti gyerekek lévén akkor éreztük át először, mit is jelent számunkra Erdély. Persze tudtuk, hol van, voltunk itt a szüleinkkel kirándulni kiskorunkban, no meg tanultunk az iskolában történelmet és irodalmat... de hogy annyira vagyunk Budapesttől, mint München, és itt mindenki magyarul beszél, és hogy mi és ők, azaz mi egy nép vagyunk, ezt akkor éltük át igazán ...s arra sem voltunk felkészülve, hogy kenyérrel és sóval várjanak a hágónál, hogy huszonnégy esti koncertet tartunk tizenegy nap alatt, hogy ott áll a közönség a terem szélén, és nem tudjuk abbahagyni a koncertet, és utána beszélgetések, barátkozások és a szeretet mindenféle megnyilvánulása...
Szóval a csíkszeredai koncert után Ferencz S. István meghívott egy kis beszélgetésre, ismerkedésre. Egyszer csak azt mondta: ezt kellene nektek elénekelni, és feltette a lemezjátszóra Kányádi Sándor kislemezét, amin az Elveszett követ című versét mondja. A felvétel óriási hatással volt ránk. Ismertük Sándor bácsi nevét, egyik--másik kötetét, de akkor még nem volt Kányádi-nótánk. Ott, és itt is, hisz ezentúl ide is fogunk jönni rendszeresen, mint Szegedre, Egerbe, Debrecenbe, Sopronba vagy a Vajdaságba, ahová 1974 óta járunk. Vissza