Kant prolegomenái minden leendő metafizikához, mely tudományként fog szerepelhetni

Előszó

A "Prolegomenák" 1783-ban, két évvel Kant főműve, a "Tiszta ész kritikája", után jelentek meg s e kis mű már e körülménynél fogva is kiváló fontosságú Kant gondolatainak megértésére. A "Tiszta ész kritikája" mint architektonikus rendszerességgel szerkesztett nagyszabású s terjedelmű munka, külső rendjének daczára vagy talán épen miatta bonyodalmas, belsőleg nehezen áttekinthető egész, mint hosszú, tizenegy évig tartó megfeszített gondolkodás eredménye pedig, mely teljesen uj utat tör magának, sok helyütt homályos is, nem az előadás külső, hanem a gondolatkifejtés belső okainál fogva. A soká egy pontra összepontosított gondolkodás könnyen elveszti közvetlenségét s azt az elfogulatlanságát, melynél fogva az író saját gondolatait a felvilágosítandó olvasó szemeivel is tudja nézni s ennek szükségletei szerint előadni, az író nem uralkodik többé gondolata fölött, hogy részeit az olvasó számára leleményesen elrendezhesse, hanem a gondolat uralkodik ő rajta s keletkezésének előttünk ismeretlen körülményei szerint jut kifejezésre. Mindez megváltozhatik, mihelyt a mű kilép a világba s ezzel némileg idegenné válik saját irója előtt is. Fogyatkozási könnyebben feltárúlnak előtte, főleg az előadásbeliel, mert az író most az olvasó szemeivel látja a művét s részben innét van, hogy oly gyakran elégedetlen vele. Némi efféle elégedetlenséget érzett Kant a "Tiszta ész kritikája" megjelenése után. Szilárd meggyőződése volt, hogy korszakos munkát végzett, mely új fejlődést szab a filozofiának, de jogosúltnak ismerte el azt a kifejezést, "hogy műve itt-ott homályos", hgoy e homályosságnak részben legalább az előadás az oka, melyet első ízben nem lehetett mindenütt elég jól berendezni. Vissza