Az örök béke

Előszó

E könyvecskét Kant százhúsz esztendővel ezelőtt, hetvenegy éves korában írta. Némi időszerűséget adott néki a baseli béke, mely a porosz királyságot egy évtizedre kikapcsolta a Napoleon feltűnésével mihamar európai méretűvé dagadó német-franczia háborúból. A világbéke helyett akkor világháború következett s ma, tizenkét decennium után elmondhatjuk, hogy még mindég messze a königsbergi bölcs álmának valósulása.
A biztos itéletű filozófus tiszta világnézete mennyire más államalakúlatok szemléletén, mily különböző politikai és társadalmi küzdelmek műhelyében formálódott ! Az elaprózott, széthúzó németséget a mult század küzdelmei összeforrasztották, a kitartó munka naggyá tette, de szörnyű ellentétbe is sodorta a nyugat kalmárnépeivel; a fiatal franczia köztársaság épen akkor tünedező borzalmait feledtetik a kétszeri bukás, a császári és a királyi korszakok tanulságai; megszületik az egységes Itália s az agg czárnő szellemétől elbűvölt unokák alattvalóik millióinak halálhörgése közepett immár negyedszer döngetik a Dardanellák kapuját. Sok küzdelem árán Európa-szerte valósággá lett a társadalmi megújhodás, melyért csak akkor fizette véres tandíját a franczia nemzet s a parlamentarismus, melyre Anglia tanított. Az államok ereje néhány évtized alatt szertelenül meggyarapodott s a XVIII. század absolut fejedelmi hatalmát, Kant szerint oly nagy akadályát a világbékének, még növelni látszik a képviseleti rendszer. Vissza