Kánonjog 2004.

Előszó

Részlet a könyvből:

"Az 1983-as Codex luris Canonici kihirdetésével új kérdések merültek fel a „lex" szó szaknyelvi jelentésével kapcsolatban a kánonjog területén. Ezek világosabb áttekintése érdekében hasznosnak látszik megvizsgálni a „lex" szó használatának fejlődését a III-VII. századi latin kánonjogi szövegekben. A feladatot némileg nehezíti az a körülmény, hogy nem minden forrásszöveg jelent meg olyan kiadásban, mely részletes szómutatót is tartalmazna. A jelen tanulmányban főként, de nem kizárólag arra a kérdésre keressük a választ, hogy használták-e ezt a szót az Egyház saját jogszabályainak megnevezésére, s ha igen, milyen módon.

I. A Terminológiai környezet
1. A római jog szóhasználata
A rómaiaknál a „lex" szó többféle jelentésben volt használatos. Ez a többértelműség még a jogi szövegekben is megfigyelhető, hiszen a kiváló klasszikus római jogtudósok nem voltak mindig egyben nagy filozófusok is. Amikor a törvény fogalmát igyekeztek meghatározni, a definíciókat az alkalomnak megfelelően a jog forrásairól szóló paragrafusból vették át, mely az elemi filozófiai, illetve retorikai bevezetések egyik része volt. így néha azok a nem ritkán sztoikus jellegű magyarázatok, melyeket a görögök a „nomosz" szóról adtak, a „lex" meghatározásaként jelentek meg, noha e két kifejezés, vagyis a „lex" és a „nomosz" etimológiai eredete, használata és jelentésskálája tekintetében nem volt teljesen egyenértékű egymással." Vissza