Kánon és kanonizáció

Előszó

A kánon mibenlétének kérdése a legutóbbi évtizedben került a magyar irodalomtudományos gondolkodás középpontjába. Az irodalmi kánonok szűk jelentésben a megértetten jóváhagyott művek, szerzők és műfajok rendszerének tekinthetők, amelyek közeli rokonságban állnak az értelmezői közösségekkel, s tágabb értelemben a kultúrák képzésének nyelvtanaiként foghatók fel. Köztudomású, hogy vannak értekezők, Ipái kánon védelmét, megőrzésének szükségességét hangoztatják, mások viszont múlékonyságukra, sőt érvénytelenségükre figyelmeztetnek. E kétféle felfogás képviselői közül példaként Babits Mihály és Harold Bloomy illetve Kosztolányi Dezső és Paul de Man említhető. Az irodalom idő- s térbeli változékonysága azt a fogas kérdést rejti magában, mennyiben lehet nemzeti kánonokról beszélni és mennyiben szükséges nemzetközi örökséget feltételezni? Hogyan lehet különböző kultúrákat egymáshoz mérni? Vajon részévé válhat-e magyar nyelvű alkotás a nyugati hagyománynak, amennyiben az a legismertebb nyelveken írott művek mind szélesebb körű elismertségének eredményeként alakul ki? Éjféle kérdésekre keresi a választ a magyar irodalomtudomány a kilencvenes évek kezdete óta.
A tanulmánykötet - amelynek anyaga lényegében megegyezik a Jyväskylä-i, 2001-ben megrendezett V. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus egyik szimpóziumán elhangzott előadásokkal - előtérbe helyezi a kánonkutatásnak azokat az irányait, amelyek szorosan kapcsolódnak a Hatalom és kultúra témaköréhez. Ebben az összefüggésben esik különös hangsúly a következő kérdésekre: ideológia és esztétikum viszonya., a politikai befolyásolás módozatai és fokozatai a kánonképzésben, kánon és intézmények viszonya, a hatalom által kisajátított irodalomtörténet-írás elvárásrendje, művek mint kultúrahordozók illetve műalkotások. A kánon közismerten szerepet játszik egy közösség azonosságának, tekintélyének és önmagáról formált képének megteremtésében, ezért módosul mindig valamely közösség önértelmező tevékenységének függvényében. A kultúra öntudatképzésének alapjául szolgáló nemzeti meghatározottság változó eszménye a 18. századtól kezdve egészen napjainkig jelentős mértékben meghatározza a kánonképzés formáit. Nyilvánvaló, hogy az intézményesült nemzeti kánonok elválaszthatatlanok a hatalmi viszonyoktól és az uralkodó ideológiai hátterektől. Ez indokolja, hogy a kötet kísérletet tesz a nemzeti a népi és a nemzetiségi eszmére alapozott irodalmak kanonikus jelenségeinek összehasonlító vizsgálatára. Vissza