Előszó
Ez a könyv a természethez fűződő kapcsolataink számtalan színárnyalata közül egyet próbál bemutatni. A szivárványból hat és fél, talán hét milliárdod részt. Nem mondhatom, hogy helyes nézőpont, mert csak egy szín. Súlyát tekintve nem is olyan sok. Mégis pótolhatatlan, mert egyszeri, és megismételhetetlen.
És ettől szép.
Vadászom.
Vadászni persze sokféleképpen lehet. Azt is mondhatnám, ahány ember, annyiféle vadászat. Horgászom is! Nem ritka kombináció ez, de hogy mennyire népszerű, az Asszonyoktól kellene megkérdezni. Hála Istennek sokfélék vagyunk, ráadásul mindegyikünk másképpen látja a világot. Ebben a kvantummechanikus világban azt kell mondanom, más-más valóságcsatornára vagyunk hangolva. Máshogy látjuk a színeket, máshogyan érezzük az illatokat, ezért a bennünk kialakult kép is igen sokféle. Ugyanabból a borból egyikünk fröccsöt készít magának, a másikunk elragadtatásba esik tőle, és nyelveken szól.
A bor ugyanaz, a világ ugyanaz.
A világról, a benne zajló történésekről szóló elképzeléseink híven tükrözik közvetlen környezetünket, kultúránk, neveltetésünk, előítéleteink sokféleségét. Nagyon nehéz még egy roppant egyszerű kérdésben is közös nevezőre jutnunk. Sokszor tapasztaltam már közvetlen hozzátartozóimmal is, hogy ugyanazt állítjuk, mégis vitatkozunk.
Jól van ez így.
Nagyon sivár lelki környezetben kellene élnünk, ha mindenki mindenről ugyanúgy vélekedne.
Egység csak sokféleségen alapulhat. Egyéb esetekben csak egyformaságról beszélhetünk. Az egyformaság pedig instabil állapot. Igaz ez a legnagyobb természeti rendszerekre ugyanúgy, mint az egyetlen emberi közösségre. Világunkat eredeti, sokszínű állapotából az uniformizálódás irányába, ezért a szétforgácsolódás felé kényszerítik. Furcsa helyzetben vagyunk. Tudjuk ezt, látjuk, mégis úgy tűnik, megállítására alig teszünk erőfeszítést. Fajok milliói vannak végveszélyben - köztük mi is -, sok százezer pusztulása máris biztos, minden csak idő kérdése.
Vissza