Kánaán merre vagy?

Előszó

Borsodszirák alig ezer lelket számláló kisközség Észak-Magyarországon. A település két országosan is ismert és jelentős ipari város, Miskolc és Kazincbarcika vonzáskörzetében helyezkedik el. Ez a földrajzi helyzet meghatározó, sajátságos sorsot teremt az itt élők számára. A község termelőszövetkezetének, a Bartók Béláról elnevezett közös gazdaságnak körülbelül ötezer hektáros földterülete van. Ez a föld mezőgazdasági művelésre csak kevéssé alkalmas, és a szántóterület nagy része a Sajó völgyében, részben a szeszélyesen kanyargó, ma is a legszennyezettebb magyar folyó árvizeitől, kiöntéseitől veszélyeztetett, részben pedig a Bódva mellett húzódva, lejtős területű, az edelényi dombság gépekkel nehezen művelhető, kedvezőtlen adottságú területéhez tartozik. Így tehát a termelőszövetkezet alakulását követő évtizedben Borsodsziráknak és a környező hat község lakóinak ez a föld csak mérsékelten biztosította a megélhetést. Ez az országban nem különösebben jelentős tájegység egy futó találkozás alkalmából talán nem mutat semmi különlegeset, számos hasonló adottságú terület van, ahol az emberek ugyanígy élnek, a táj és az ottélés a gyökereikkel belekapaszkodóktól nem csihol ki figyelemre méltó alkotásokat. Így hisszük a kívülállók távolságtartásával, és hajlamosak vagyunk naponta elmenni mellette, ügyet sem vetve a szunnyadó értékekre, pedig szinte minden táj, minden föld tartogat a vizsgáló szem számára új meglepetéseket, ha a fáradságot, időt nem kímélve vallatóra fogjuk. 1979. augusztusában a tokaji írótábor résztvevői az ötnapos program utolsó előtti napján ellátogattak Borsodszirákra is. A község, azaz pontosabban a borsodsziráki Bartók Béla Termelőszövetkezet csak egyetlen állomás volt a napi programban, és ez a program az edelényi járás területén lévő irodalmi emlékhelyek meglátogatásából áll. A meglehetősen fárasztó nap befejező eseményeként az akkor már 20-25 főre olvadt csoport betért a termelőszövetkezet üzemeibe. Botya Péter, a közös gazdaság elnöke nem titkolt büszkeséggel kalauzolta végig a látogatókat az üzem helyiségeiben. Meg-megálltunk a műanyagfeldolgozó-gépek előtt és a szemünkben rögződött a forgácsolóüzem esztergagépeinek pörgése, majd néhány tucat méterrel odébb megtorpantunk egy tehénistállóban, és szemrevételeztük az ott tartott jószágot. A korábbi tapasztalataival való összehasonlítást ott ki-ki elvégezte magában, hiszen ahogy nincs két egyforma tojás, úgy nincs két egyforma üzem, vagy termelőszövetkezet sem. Néhányan vitába keveredtek, és a vérmérsékletük szerint próbálták megvédeni az álláspontjukat. Vissza