KaMASZKomédia Shakespeare köpenyében

Előszó

Jelen kötetben shakespeare-i formában írt szonett-ciklust, vagy inkább szonett-"regényt" talál az Olvasó. Alapvető rendezőelve a kronológia, egyfajta szellemi kal(a)ndárium, amely bárhol felüthető, folytatható, olvasható, s mint egy bizánci mozaik: apró részekből építkezik és darabjaiban is az egészt sugallja.
Az első szonettet 1995. február 10-én írtam, nem sokkal azután, hogy Shakespeare szonettjeit a könyvtárból kikölcsönöztem. A hatásuk lenyűgözött, éreztem, megtaláltam verseimhez azt a formát, amit már régóta kerestem és amiben a legjobban kifejezhetem magam. Megtetszett a rövidségük, a témák kis kibontásának, variálásának a lehetősége és e formához kötődő "történelmi holdudvar". Először néhányat lefordítottam, majd egyre inkább az vezérelt, hogy saját versben is visszaadjam ezt a tömörséget. Az első, még alkalmi szonetteket hamarosan követték "kis társaik", előre nem látható lavinaként görgetve egymást és nőtték ki magukat e válogatássá. Nem kellett írnom, írták önmagukat tovább, tovább, tovább...A Shakespeare-szonettel való találkozás egy szerencsés életkorban? Lehet-e jobb hely egy ifjú, szárnyait bontogató, historikus érdeklődésű ember számára a saját reneszánsz líra lobogó érzelmi hullámaiba, mint egy felröppent Ikarosz, vágyva alámerülni? Nemcsak a Szerelem hálóiba ragadt kamaszként szerettem meg, az eltelt tíz év megmutatta a Shakespeare-szonettben rejlő mélyebb lehetőségeket. Azt a korabeli gondolati szerkesztést, metrumot és rímelést, amelyet főként a versíró Shakespeare, de Drayton, Samuel Daniel, Spenser vagy Sir Philip Sidney is mára klasszikussá teremtett. Nem szerettem volna túlontúl szétszakítani a sorok kis egységét a sok enjambement-tel, sem megbontani a sorok jambikus ritmusát vagy a rímeket az utolsó szótagokra korlátozni. Nagyszerű lehetőségként kínálkozott más időmértékek kísérletező beillesztése a sorokba. Vissza

Fülszöveg

Szabó Pál 1974-ben Hódmezővásárhelyen született. Tanulmányait a szegedi József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán jogászként (1999), majd a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Karán, illetve a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán történelem szakos tanárként végezte (2006). Középiskolás kora óta ír verseket. 2002-ben az Szegedi Tudományegyetem által meghirdetett verspályázat első helyezettje, 2005-ben második díjasa. Versei: főiskolai, egyetemi lapokban, a Szegedi Szép írásban, 2004-től a Szegedtől Szegedig Antológiában jelentek meg. A Fiatal Szegedi írók Köre tagja, a Szegedi írók Társaságának az alelnöke. Főleg a klasszikus antikvitás és a reneszánsz költészettel foglalkozik.
Kétségtelen tény, hogy a szonettforma egyike a hagyományokkal leginkább túlterhelt mögöttes tartalmakkal, hozott jelentésekkel leginkább gúzsba kötött versformáknak. Az egyik oldalon Dante és Petrarca, míg a másikon Shakespeare áll, de meg kell említenünk a szonett magyar nagymesterét, a nemrég elhunyt Faludy Györgyöt is. A szerelmi líránál talán nincs is nehezebb tematika. Legyen egyszerre meghitt, személyes és formailag fegyelmezett, szabatos! Egy ilyen prózai korban, amely minden régi forma átértelmezésében, minden régi jelentés leépítésében tud és képes csupán önmaga előtt tetszelegni, talán nincs is nevetségesebb dolog, mint szonettet írni! De megkerülhetetlen. Nosza, nevessünk akkor mindannyian - magunkon! Mert önmagunkon nevetni: a bátor emberek kiváltsága. A valódi lírához pedig bátorság kell. Vissza