Kályhacsempék Csík-, Gyergyó- és Kászonszékből

Előszó

A történelmi körülményekből adódóan a középkori, kora újkori székelyföldi kastélyok, udvarházak, kúriák és paraszti lakóterek berendezéseinek elemei, minőségi szintje elsősorban a 17-18. századi történeti források segítségével ragadhatók meg. Az elmúlt három évszázad sorozatos pusztításai ugyanis a múzeumi tárlók számára sem igen hagytak jelentősebb emlékanyagot, a régészeti feltárások pedig még nem tudták ezen lemaradást pótolni.
A nemesi életmódot meghatározó térhez, az otthont jelentő rezidenciához kötődő lakáskultúra a lakók gazdasági erőforrásainak és esztétikai igényeinek függvénye, s egyúttal mércét is képez az alacsonyabb társadalmi rétegek élettérminőségének megítéléséhez is. Ennek részeként a fűtőberendezések, s velük összefüggésben a fazekasság vizsgálata megkülönböztetett figyelmet érdemel.
Erdély keleti részeinek a középkori és kora újkori kézműipari kultúrájáról, s ezen belül a kerámiaművességről az alapvető kutatások hiánya miatt meglehetősen keveset tudunk, megismeréséhez csupán szórványos leletanyaggal rendelkezünk. Kivételt csak a példás módszerességgel megkutatott Keresztúrszék területe képez, melynek feldolgozása az 1980-as években kezdődött. A mintegy két évtizedes kutatás eredményeképpen születtek azok az átfogó feldolgozások, melyek kézműipari vonatkozású fejezetei alapjául szolgálhatnak a jelzett régió tárgyi kultúrájának felvázolásához, mind az anyag párhuzamosságait, mind pedig az alkalmazott módszereket illetőleg. Keresztúrszék azonban csak kevesebb, mint tizenötöd részét képezi a székely székek összterületének, ha a település- és lakosságszám tekintetében ez az arány persze jobb is, s ez beszédesen jelzi a feldolgozottság mértékét.
Ritkán adatott meg az elmúlt évtizedek során - főleg a Székelyföld vonatkozásában - hogy egy jelentős középkori vagy kora újkori objektum kutatásának mélysége lehetővé tegye, hogy körvonalazódhassák a műemlék életének, a falai között élők anyagi kultúrájának teljes időrendi keresztmetszete. A gyergyószárhegyi Lázár-kastély szinte folyamatosan folyó, egy évtizedre - 1963-tól 1974-ig - terjedő, majd 1977-ben és 1982-ben folytatott feltárásának léptéke elősegíthette volna a fenti cél megvalósítását, de a szisztematikus feldolgozás hiánya torzóban maradt kutatási képet eredményezett. Vissza