Valerius Flaccus és Apollonios Rhodios Argonauticája

Előszó

Az elfogulatlan és tudományos értékre számító kritikának bármely mű irodalomtörténeti értékének megállapításánál figyelembe kell vennie azon külső és belső körülményeket, melyek között az létrejött; vizsgálnia kell ama kor politikai és irodalmi viszonyait, meg kell állapítania a helyes összefüggést a mű szerzője és azon írók között, akik már előzőleg ugyanazon tárgyról írtak vagy róla legalább is említést tettek.
C. Valerius Flaccus a római irodalomtörténet ezüstkorában élt; abban a korban, mely az aranykor nagy klasszikusainak halhatatlan költői termékei után a hanyatlásnak és bomlásnak nem egy jelét viseli magán. Mert míg az előző kor méltóképen megfelelt annak a magasztos hivatásnak, mely Némethy szerint nem más, mint hogy a római irodalom közvetítő legyen a görög szellem és a modern világ között, s a görög műfajok átültetése közben sokszor mintaképükön is felülemelkedve, nem egyszer meg tudják őrizni az eredetiség bélyegét, - addig az ezüstkor költői mind a görög irodalmat, mind pedig a római klasszikusokat forrásaikul használják s eredetit úgyszólván semmit sem alkotnak. Két táborra oszlanak: az epikusok Vergilius nyomdokain haladnak (Vergilianusok), a lirikusok Horatiust követik (Horatianusok).
Hozzájárult ehhez bizonyára azon körülmény is, hogy az Augustus halála után hamarosan beköszöntő politikai hanyatlás a szabad szó és gondolat elfojtása miatt nem kedvezett önálló írói egyéniségek kifejlődésének. Igaz ugyan, hogy a fejedelmi családok sarjadékai is foglalkoznak irodalommal, költői szárnypróbálgatásokkal, de mi köszönet benne, ha az uralkodók üldözték a függetlenül gondolkodó hazafiakat, ha a hontalanság és bujdosás keserű kenyerén kellett sínylődniök azon költőknek és íróknak, akik gondolataikat szabadon merték nyilvánítani. Vissza