Kalokagathia 1999/1-2.

Előszó

Részlet a könyvből:
Kultúra, testkultúra és globalizáció
Takács Ferenc
egyetemi tanár
(Magyar Testnevelési Egyetem,
Társadalomtudományi Tanszék)
A tanulmány a globalizáció sokat vitatott fogalmát veti össze a kultúra és a testkultúra legfontosabb elméleti kérdéseivel, valamint aktuális problémáival. A kultúra sokoldalú elemzése után a szerző rátér a testkultúra definíciója körül kialakult több évtizedes polémiára és a megoldási kísérletek értékelésére. Ezt követően a javasolt testkultúra-meghatározást összeveti az egyes történelmi korszakok gyakorlatával, majd az elmúlt fél évszázad test kulturális változásainak főbb csomópontjait veszi vizsgálat alá. Az ötvenes évek ideológiával torzított testkultúra-fogalmától eljutunk a legújabb korszakok (posztmodern, infotainment) lényegének feltárásáig és a közeljövő testkultúrájának prognózisáig.
A „kultúra" olyan intenzív tartalommal rendelkező fogalom, hogy szinte végtelenül sok értelmezésével találkozhatunk a mindennapi tudat, de a tudományos gondolkodás síkján is. Ami az előbbit illeti, a köznapi nyelvben az a hibás, leszűkített kultúraértelmezés a legáltalánosabb, amely szerint a kultúra műveltséget („kulturáltságot") jelent, illetve más megközelítésben a művészetek egy részét foglalja magában, továbbá azt, amivel a „kulturális" jelzővel ellátott intézmények foglalkoznak. Se szeri, se száma a kultúra olyan értelmű kiterjesztésének, amikor a társadalmi élet valamely szegmentumát a „kultúra" szóval egészítjük ki, például étkezési kultúra, lakáskultúra, öltözködési kultúra, kertkultúra, borkultúra, közlekedési kultúra, beszédkultúra, politikai kultúra, kereskedelmi kultúra, valamint egyre gyakrabban: a testkultúra. Ma már elterjedtek egészen extrém „kultúrák" is, mint a homoszexuálisok kultúrája, a popkultúra, a BMX-esek és gördeszkások kultúrája, a kábítószeresek kultúrája és így tovább. A hétköznapi szóhasználatban bevett szokás az egyes művészeti ágak kultúrájáról beszélni: filmkultúra, zenekultúra, tánckultúra, színházkultúra stb. Népekkel, etnikumokkal vagy nemzetekkel összefüggésben is emlegetjük ezt a fogalmat, mint például az avarok kultúrája, az angolszászok kultúrája, cigánykultúra, keleti népek kultúrája. Lehet „kontinentális" kultúrákat megkülönböztetni: európai kultúra, ázsiai kultúra, amerikai kultúra, illetve van a földrajzi tájegységeknek is kultúrája: alföldi, dunántúli, felvidéki, erdélyi, burgenlandi, skandináv és még sok más. Gyakran azonosítják a kultúrával a modort és az ízlést, az udvariasságot, a tökéletességet vagy a finomságot. Ehhez hasonló gondolatmenet szerint a kultúra megnyilvánulhat a neveltetésben, a szokásokban, az intellektusban, az erkölcsi adottságokban, a világnézetben, az esztétikai érzékenységben, esetleg valamilyen művészetben való jártasságban. A vallási kultúrák szinte önálló fejezetet képviselnek a kultúrfilozófiai rendszerekben, mint ahogy az anyagi kultúra (termelési, gazdálkodási stb.) szintén alapvető, autonóm része a kul-...
Vissza