Kalocsai Kollégium 2005/17.

Előszó

Kedves Baráti Kör Tagok!
Jól esik rátekinteni a Díszoklevélre, amelyet a kalocsai Szent István Gimnázium igazgatósága és Diákjainak Baráti Köre adományozott az ezelőtt 60 éve érettségizett öregdiákoknak a 2004. május 1-jei közgyűlésen. Úgy éreztem akkor, hogy a gyűlésen elhangzott beszédek és tanúságtételek azt tükrözték, hogy az intézet hű akar maradni ahhoz a szellemiséghez, amit Loyolai Szent Ignác foglalt össze egy mondatban: „Mindent Isten nagyobb dicsőségére". Más szóval, ez egy életigénylő magatartás, amely felfedezi Isten adományait, és azt magasra emeli, hogy „lássák az emberek jótetteiteket és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van." (Mt. 5, 16).
Szent Ignác és társai, az első jezsuiták ezért alapították a Római Kollégiumot, és az utána alapított Jezsuita Kollégiumokat is ugyanez az eszme vezette. Hálás vagyok ezért a szellemiségért a Jezsuita Rendnek, nevelőimnek és tanáraimnak, akik ebben a szellemiségben neveltek. Mai nyelvezetben ez a jelmondat a másokért élő embert jelenti, aki tud Isten szeretetének eszköze lenni, és Isten szándékai szerint jól felhasználja azokat a képességeket, amelyeket Tőle kapott. Visszaemlékezésképpen szeretnék most kiemelni néhány történést a kalocsai Szent István Gimnázium életéből, 68 év távlatából, amelyek megerősíthettek többünket a fenti ideál megvalósításában. 8 évet töltöttünk együtt, és ezalatt arra neveltek minket, hogy becsületes, közösségi emberek, jó barátok és egymásért élő emberek legyünk. Vissza