Kalocsai Kollégium 1994/6.

Előszó

Részlet:
Dr. Belon Gellért
Az ősz teológiája
A vallásos léleknek nem nehéz felfedeznie a tavaszi pompában álló természet színes takarója mögött rejlő isteni világot. De mit csináljunk ősszel? Amikor a színek elfakulnak, amikor a hideg esők reménytelenül sárba temetnek mindent, amikor a ködök fogják el a felénk integető messzeségeket, és amikor fázós unalmak között magunkra maradunk?
De ez még nm olyan kemény dió számunkra, mint a lélek ősze. Mert a léleknek is vannak őszei, nemcsak az életnek. A lelki őszök alatt nem azt a belső leállást értjük, amit a bűn tud eredményezni. Sem azt az érzelmi elfakulást, ami az alkonyodó életnek a sajátja. Ezekre van némi magyarázat. De mit csináljunk azzal a lelki ősszel, ami életünk erőteljes korszakaiban lep meg bennünket? Amikor azt vesszük észre, hogy lendületünk ernyedt, vallásos életünknek eddig világító szempontjai kihunynak, pezsdülő érzéseinket a hangulattalanságok ködei nyelik el; amikor nem látjuk értelmét imáinknak vagy a szentségekhez való járulásainknak; amikor kedvenc szentjeink hívogató mosolya vagy vigasztaló nyugtatása az idegenség és mindent lehűtő távolság érzésévé változik; amikor unalom, fáradtság és levertség nyomasztó légköre borul ránk; amikor kétségek viharai kezdik ki bennünk azt, amiről azt hittük, hogy kikezdhetetlen; és amikor a reménytelenség és lemondás ólmos esői verik sárba még megmaradt jámborságunkat és Isten felé való törekvésünket. Hová tegyük ezt a lelki őszt, mire magyarázzuk? Vissza