Kalocsa múltja és jelene

Előszó

Kalocsa az északi széllesség 46° 31' 41" és a keleti hosszúság 18° 58' 35"-én 96 méter tengerszint feletti magasságban terül el, Budapesttől 120, Bajától 50, Kiskőröstől 28, Kecskeméttől 90, Szegedtől 100 kilóméter távolságra.
A Kalocsai Sárköz településeinek közigazgatási, kereskedelmi, oktatási, kulturális, egészségügyi és közlekedési központja. Szorosan vett vonzáskörzetéhez tartoznak a Solt és Dusnok, valamint a Duna folyam és a Duna-Tisza közi hátság között elhelyezkedő települések. Némely területen vonzása túlmutat az említett határokon, így északon a valamikori Dunavecsi járás területe, keleten Kiskőrös és Kecel térsége kötődik Kalocsához. A közlekedési nehézségek ellenére gazdasági kapcsolatai vannak több dunántúli településsel is.
A felső pliocénban megjelent az Alföldön az Ős Duna és az Ős Tisza, így a Pannon-beltó üledékképződését (agyag) felváltotta a folyóvízi feltöltés. A jégkorszak günz-mindel interglaciálisában a kalocsai süllyedék kialakulásával a Duna elfoglalta észak-déli folyásirányát, s elkezdődött a Duna menti síkság kialakulása. Kalocsa térségében 30-70 méter vastagságú kavicsréteg rakódott le, mely a levantei rétegekhez hasonlóan jelentős mennyiségű vizet tárol, mely a Dunából pótlódik. Ez a rétegvíz biztosítja Kalocsa és a környező települések ivóvízbázisát. A holocén elején felmelegedő és csapadékosabbá váló klíma hatására a megemelkedett vízszintű Duna a löszhátak rovására szélesítette völgy síkját. A holocén végén Duna menti síkság délkeleti részét, vagyis a Kalocsai Sárköz felszínét a folyam árvizei alakították, így a Duna bal oldalát 15-25 kilóméter széles lapály kíséri.
A Kalocsai Sárköz településeinek környezetét és életét minden területen a Duna befolyásolta. A terület alig rendelkezik lejtéssel, ami nagy mértékben meghatározza a felszíni és a felszín alatti vizek mozgását. A szárazulatokat keresztül-kasul behálózták a posványok, rétek, palék, fokok és erek, az ártér legmélyebb részén pedig egy nagy tó, a Vörös-mocsár terült el. A Vörös-mocsár, más nevén az Örjeg az Óholocénban egy kifejlett Duna meder, melynek még a honfoglalás idején is erős folyása volt, így a mai Duna mederrel együtt szigetként fogták közre a Kalocsai Sárközt. Geomorfológiai szempontból a Kalocsai Sárköz és a Tolna megyei Sárköz teljesen egyforma. A XIX. századot megelőzően mindkét területet egyszerűen Sárköznek nevezték. A Duna Óholocén ága és a dunántúli Sárvíz közrefogta területet nevezzük Sárköznek. A társadalmi és gazdasági fejlődéssel párhuzamosan erősödött a Duna mai medrének elválasztó szerepe, ezért a XIX. század végétől jelzővel különítik el a valamikori egységes, ketté vált Sárközt.
Kalocsa ebből a vízivilágból kiemelkedő, észak-déli irányú árvízmentes kiemelkedésre, úgynevezett göröndre települt. A Kalocsai Sárköz központját szoros gyűrűbe zárta a Vajas-fok, a Kígyós-ér és a Csilás-palé. Vissza